RSS

Új tangó – régi tangó…avagy üzletpolitika magasfokon

28 ápr

Stefan és Barbara meghívták Sharna Fabianót.

Hozzánk ritkán jut el igazi nagyágyú. Fernanda és Guillermo tavaly nagy eseménynek számított. Korábban Marta és Manolo, előtte Ruben Terbalca. Most újra itt van valaki, aki nagy névnek számít a tangóban.

Most így felsorolva a korábbi nagynevű vendégeket érdekesen ki is egészítik egymást: Martáék a ‘régi’ stílus (Guardia Vieja) képviselői canyengués tangójukkal. Ruben a tango de salón mestere (de szinte minden stílushoz ért). Fernandáék pedig a színpadon vannak otthon. Sharna az ‘új stílus’ (Tango Nuevo), az új generáció tangójának képviselője.

Mi is az a ‘tango nuevo’? Mitől új? Mi a változás?

Szerintem semmi. De mégis… Ehhez egy kis történelmet kell elővenni:

1982 – Argentínában a Falkland (bocs: Malvinas)- szigeteki konfliktus miatt megbukik az utolsó katonai junta (ejtsd: hunta). Az addig erősen korlátozott személyi szabadságjogok visszaállnak. Újra megindul a közösségi élet. Az öregek (1955 óta nehézkesen lehetett csak tangózni) újra elkezdenek tangózni járni. A fiatalok pedig meg akarják tanulni. Csak nincs kitől. Az öregek máshogy tanultak: gyakorlaton keresztül, egymástól és nagyon hosszú idő alatt. Nem volt kész ‘tanterv’, vagy módszertan a tangó tanításához. A mai embernek pedig az eredeti módszerre nincs ideje. (ld. ezt a postot a tangó történetéről)

Ezért néhány lelkes fiatal elkezdte analizálni a táncot. Az öregektől tanultak, de sokat kísérleteztek maguk között. A táncnak (minden táncnak) van egy természetesen kifejlődött ‘logikája’. Ezt probálták megtalálni. Lecsontozták a táncot elemeire és újra felépítették. Közben kiderültek olyan dolgok is, hogy a tangó technikáját tulajdonképpen (lépéseit tekintve) csaknem minden séta alapú társastánchoz alkalmazni lehet. Ezek a lelkes ‘fiatalok’ olyan táncosok voltak mint Fabian Salas, Gustavo Naveira, Pablo Verón vagy Mariano Frúmboli.

Ők saját maguk nem különítették el a stílust amit táncoltak, hiszen lényegét tekintve nem alkottak stílusban újat. Inkább csak pontosabban, kényelmesebben, kellemesebben, zeneibben, tökéletesebben, több lehetőséggel táncoltak. Viszont az emberek nem csak a táncot látják a tangóban. Az öregek által táncolt tangó tökéletlenségei, a tradíciók sokasága, az archaikusság és az ‘egymásbagabalyodás’ legalább annyira vonzerő mint az önkifejezés, a mozgás szabadsága és a harmónia.

Persze azt már senki nem veszi észre, hogy a “hagyományos” elveket valló tanárok is beépítik a tangó így felfedezett mechanikáját a saját stílusukba és főleg a tanításba. Elvégre is a nuevo igazából nem stílus (bár kétségtelen, hogy késztet egy bizonyos stílus felvételére) hanem a tánc matematikája.

Számomra kicsit furcsa, hogy vannak akik erősködnek, hogy de a nuevo igazából showtangó és nem is ‘igazi’ tangó. Ha valaki azt gondolja, hogy attól eredetibb a tánca, hogy rosszabbul csinálja…hááát…

Persze emögött is üzlet van. Az új és érdekes mindig jól eladható. Azok akik nem tudták vagy akarták tartani a lépést azok inkább eladták a sajátjukat – kihasználva, hogy bármi ami új, vagy újszerű arról ki lehet jelenteni, hogy kreált és ami régi az autentikus. (Pedig…) Ezért keringenek olyan kifejezések, mint “salón”, “milonguero”, “nuevo”, “escenario”, “fantasía”, “canyengue” stílusú tangó. Ezekről mindig elterjedt, hogy melyik eredetibb, vagy pont ellenkezőleg “mű”.

Igazából a muris, hogy mindegyik kreált és az időrend sem feltétlenül olyan amilyet elképzelnénk. A “salón” a 20-as években kialakult elnevezés, de amit ma így hívnak az a stílus a 40-es években lett ilyen. A “milonguero” egy Susanna Miller nevű BsAs-ben tanító hölgy elnevezése az általa tanított stílusra (amit ő hasonlónak tart a BsAs-i milonguerók stílusához) és a 90-es évek elején terjedt el. Az “escenario” elnevezéssel a színpadra szánt – de csak tangó elemeket tartalmazó – tangót szokták illetni. A “fantasía” is színpadi, de sok esetben ezt a kifejezést akkor használják amikor van ‘színjáték’ (történet) is a tánchoz, illetve nem csak tangó elemeket tartalmaz. Tartalmilag nézve már 1906-ban is táncoltak tango escenariót és El Cachafaz (legendás tangótáncos) is tango fantasíát táncolt a filmekben. A “canyengue” érdekes hibrid. A 1910-es évek (a 60-as/70-es években rekonstruált) stílusát táncolják a 20-as/kora 30-as évek tangóira.

Ha még belevesszük, hogy a nuevót FŐLEG az improvizáció megkönnyítésére, kiszélesítésére találták ki (hogy könnyebb legyen tangózni a milongákon)…

Mindenesetre Sharna óráira nagyon kíváncsi leszek. Egy olyan nő aki látja mindkét oldalt (kiválóan követ és jól is vezet) és strukturáltan építi fel a tangót az valószínűleg elég mélyre láthat.

Még eszembe jutott valami: sokszor azt is felvetik, mint érvet a ‘nuevóval’ szemben, hogy nincs benne elég érzés. Szerintem viszont az érzést nem a tanárnak, nem a stílusnak, hanem a táncosnak kell belevinnie a táncába. A lépések, a technika csak eszközök. Azért vannak és azért kell kigyakorolni őket, hogy “élesben” ne a lépésekkel, ne a partnerrel kelljen küzdeni, hanem szabadjára lehessen engedni az érzéseket….

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2005. április 28. csütörtök hüvelyk Érdekesség, Sztár, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s