RSS

Tangó az iskolában

19 Júl

Argentínában 1996 óta iskolai tananyag a tangó. Nem mindenhol és nem mindenki számára elérhető, de folyamatos bevezetés alatt áll az iskolákban különálló tárgyként – az igazgató, vagy a tanári kar döntése alapján.

A tánctanulás láthatóan jó hatással van a gyerekekre: a mozgáskoordináció általános javulása mellett a szellemi és társasági képességeket tekintve is pozitív hatású a tangótanulás.

Egyre több igény mutatkozik, hogy tangóval kapcsolatosan további tananyag is kidolgozásra kerüljön, amely kitér a történelmére, zenészekre, a zenére, énekesekre, filmekre, darabokra, stb…

Érdekes, hogy a gyerekek akik egyébként soha nem hallgatnak tangót otthon, maguk érdeklődnek a tangótanulás iránt – az órák ugyanis opcionálisak -, sőt egy felmérés alapján a szülők 7%-a gyerekeik inspirálására kezd el tangózni. Az önkormányzatok vagy az iskola pedig táncesteket szervez a gyerekek számára is. [Sokan nem tudják, hogy Argentinában a tangó – pár évvel ezelőttig – nem volt népszerűbb az átlagpolgár körében, mint nálunk a magyar néptánc. Mostanában egy fokkal jobb a helyzet, mert a gazdasági válság miatt újra felkapták: a külföldieknél van a kemény valuta, akiknek a tangót könnyű eladni, sőt a legtöbben ezért jönnek Buenos Airesbe.]

Egy Buenos Airesben járt ismerős beszámolt, hogy látott egy közel 20 fős gyerekcsoportot az egyik ismert pénteki milongán (Club Gricel), akik éppen egy szülinapot ünnepeltek . A kis csapat zene és tangó tanárukkal jöttek egy kisvárosból tangót táncolni. Az ismerős szerint a 11-14 éves gyerekek csodálatraméltó büszkeséggel és eleganciával táncoltak. Néhányan közülük kipróbálták az iskolában szerzett angol nyelvtudásukat is a milongára érkező külföldiekkel.

Magyarországon a Nemzeti Alaptanterv eredeti verziója tartalmazott táncoktatást (azt is főleg lányok részére), de kis hazánkban a tánc és a mozgáskultúra – legalábbis az állambácsi fejében – továbbra is a sportot, színházakat, a Balettintézetet és színházi társulatokat jelenti. A végleges kerettantervekben (a NAT keretén belül) kidolgozható ugyan olyan tanterv amely a táncot is tartalmazza, de erre semmi sem motiválja a képzett tanárokat általában nélkülöző iskolákat.

A társastánc egyébként is abszolút mostohagyerek, hiszen a kulturális tárca csak akkor vesz tudomást róla, ha a színházi darabként tálalják, minden egyéb formája a piacról él (inkább vegetál). Az oktatási tárcánál pedig 1 (azaz egy) ember foglalkozik a tánccal és minden egyéb művészetoktatással. A politikusok, igazgatásban dolgozók, a média, de a közvélemény nagy részében sem tudatosul, hogy létezik olyan tánc is ami nem színpadra való, nem néptánc és nem dizsi (az kötetlen, tehát nem kell tanulni) és az ilyen táncnak (valamint a hozzá kapcsolódó társasági eseményeknek) milyen társadalmi hatásai lehetnek az adott közösségre. Sok olyan népnevelő célzatú kulturális esemény kap támogatást, amelyre végül is igen kevesen kíváncsiak, míg mások – jóval népszerűbbek – egyáltalán nem. Ezért a média nem foglalkozik velük (csak ha nem tudja kitölteni a műsort: ami csak azért érdekes, mert egy tévés guru szerint ez “a tánc mindig eladható”), az államtól pénzt nem nagyon kap, nagybefektető fantáziát nem lát benne (kétségtelen, hogy a lakóparképítés több hasznot hoz) és mivel az emberek szabadidejére licitáló többi piaci szereplő (tv, mozi, vendéglátás, sport etc.) reklámerőben végtelenül jobban ellátott, ezért a tömegek nem is érzik úgy, hogy valamiről lemaradnának, hiszen virtuálisan nem is létezik számukra ez a terület. Az állami “kultúrális elitizmus” és a tömegkultúra között elveszik a mindennapok kultúrájából egy hasznos elem, és a már jócskán agymosott köztisztviselőket és a köz felé irányuló csatornákat felügyelő főkapitalistákat ez igen kevéssé érdekli.

A táncos világban is megfigyelhető egyfajta öngyilkos tendencia: túl sokan olyan felfogást támogatnak, ami anakronisztikus vagy simán piacképtelen. Évtizedes, évszázados szokásokat fenntartani a piacról – amikor az a ma emberének már idegen -, nem túl versenyképes módszerekkel nem nagyon, vagy csak kompromisszumokkal lehet.

A gyerekek táncra okítása jó eszköz lenne, de amíg a szülő nem látja értelmét… Ráadásul a társastáncokkal kapcsolatosan jellemző hozzáállás a hazai szakma részéről, hogy 10 éves kor alatt nem igen ajánlják. Ennek a legnagyobb valószínűséggel az az oka, hogy a tanárgárda nagy része felnőttek tanításában képzett és a fiatal gyerekekkel nem, vagy csak kevesen tudnak igazán bánni. Szerencsére egyre nagyobb súlyt kap a táncos közéletben is a legfiatalabbak oktatása, egyre több alapfokú művészetoktatási intézmény működik az országban ahol társastáncokat is tanítanak, bár még mindig a versenyzés dominál, mint elsődleges szempont.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2005. július 19. kedd hüvelyk Érdekesség, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s