RSS

Párosan (se?) szép…

30 Júl

Sűrűn nekem szegezik a kérdést: és a táncpartnereddel együtt jársz? Nincs közetetek semmi? Egyáltalán: ki a párod? Miért táncolsz vele? Miért vele táncolsz? Tisztán barátság? Több? Más?

Minden társastáncosnál örök téma az állandó partner. Versenytáncosoknál létkérdés és tényleg állandó. Más – improvizatívabb – műfajokban kevesebb súllyal, de fontos dolog és kevésbé állandó.

Az argentin tangó alapvetően improvizatív tánc és a partnerek tényleg 3 percre (esetleg 3 táncra) szólnak.
De…

Aki előad, versenyez, tanít – tehát akinek produkálnia kell – szinte kivétel nélkül rendelkezik ehhez fix partnerrel, vagy – elég véges számú – partnerekkel. Persze lehetek nagyképű és mondhatom, hogy akárkivel jól tudok táncolni, de igazából csak kevéssel tudok igazán jól. Az egymáshoz szokás pedig óriási előny akár tanításról, akár előadásról, akár versenyzésről van szó. A dolog által sugallt imázsról (ami egy előadónál, vagy tanárnál elég fontos) nem is beszélve.

Az állandósággal azonban jön valami más is (ha tétje van – de igazából akkor is ha nincs), a függőség. Egy idő után a pár függ egymástól… a tánchoz (és a sikerekhez) fűződő viszonyuk miatt, a kialakított imázsuk miatt (az egyik a másik nélkül nem ugyanolyan jó táncos), érzelmileg (elkerülhetetlen) és persze (profiknál főleg) anyagilag is.

Sokan mondják, hogy a táncpartneri kapcsolat hasonló egy házassághoz. Elvégre is egy férfi és egy nő kell, hogy együtt dolgozzon, érezzen, alkosson, kiszolgáltatva egymásnak, komoly elvárásokkal a másik felé. Talán a követelmények sokszor komolyabbak is egy partner felé, mint egy házastárs felé. Elvégre is a szerelem sok mindent megkönnyít, leegyszerűsít. A hibákkal szemben is elnézőbb, és az esetleges surlódásokat is egyszerűbb levezetni… A partner viszont egyenrangú munkatárs, főnök és beosztott is egyben, valamint ha működik a kapcsolat, akkor lelki társ, barát, szövetséges és még minden egyéb ami a feleknek a bizalom kiépítéséhez szükséges. Elvégre is ha a motiváció iránya, mértéke nem ugyanolyan, halott ügy. Ha a pár emberileg nem érti meg egymást, nem talál közös hangot, az megfojtja a táncot is. Ha a páron belül értékrendbeli különbségek vannak, az szép lassan megmérgezi a (v)iszonyt. Ha a másik imázsát, stílusát, fizikai valóját (szépségét) tekintve nem felel meg a másiknak az is kivégezheti a kapcsolatot. Az se haszontalan, ha a szeretnek egymás közelében lenni. És persze ebből adódik az örök mumus is: ha egyikük nem csak táncolni szeretne a másikkal…

Nekem összesen 3 olyan partnerem volt akit ‘állandó’ táncpartnerként jegyeztem. Versenytáncos időszakomból kettő, és a jelenlegi tangós párom: Lakos Anikó.Közben (és manapság is) persze Glotz Marcsival is sokat táncoltam az Argentin Tangó Táncszínház produkcióiban. Ennek több oka is volt, többek között, hogy Anikó sokat volt külföldön, míg Marcsinak van egy másik párja, akivel tanít.

Nyilván a hobbitáncosok nagy része nem találkozik ezzel a kérdéssel, hiszen nincs szüksége állandó párra. Sőt, talán egy állandó pár még akadályozná is fejlődésben. Elvégre is a tangó egyik alapeleme, hogy a partnerek változnak tandáról tandára.

Ellenben találkoznak egy másik problémával, ha a barátjuk/barátnőjük nem táncos: a féltékenységgel.

A táncosok – minél régebben táncolnák, minél hivatásszerűbben – között sok minden máshogy működik, mint a ‘civilek’ között. Ahogy egy táncos megítéli a fizikai közelséget az ellenkező nemhez, a nemverbális és verbális jelzéseket és persze a tánccal, táncos eseményekkel kapcsolatos prioritásokat, az sokszor értelmezhetetlen – de legalábbis könnyen félreértelmezhető – egy civil számára. Ennek okán előfordul, hogy lelkes kezdők azért hagyják abba a táncot, mert a párjuk – a magánéletben – nehezményezi azt. Sőt, ez a probléma még rutinosabb táncosoknál is előfordul: a civil férfiak nehezen győzhetők meg arról, hogy a kisasszony hobbija nem veszélyezteti a kapcsolatot, de azért a hölgyek között is előfordul ilyen (legfeljebb a férfiak kevésbé hajlandóak feladni kedvenc hobbijukat – inkább tanítgatják a barátnőjüket is táncolni…)

Én leginkább annak tudom be ezt a ‘különbséget’, hogy az átlagember nem él ilyen intenzív társasági életet, könnyen fenn tudja tartani a más emberekkel szembeni kényelmes (?) távolságot, így számára más az ingerküszöb és talán – nagy átlagban – kevésbé rutinos a másik érzelmeinek megítélésében és a saját önbizalma ‘karbantartásában’. Elvégre is a féltékenység fő motiváló tényezője, hogy a delikvens nem érzi magát elég jónak, ahhoz, hogy a szerelme tárgyát ‘megtarthassa’.

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be 2005. július 30. szombat hüvelyk Érdekesség, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , ,

One response to “Párosan (se?) szép…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s