RSS

Egy kis táncpedagógia

23 nov

Mostanában sokat tanítok kezdőket, így különösen sokat foglalkozom az ‘ideális tanterv’ kialakításával…abszolút kezdő tangósoknak.

A témában készült könyvek egy része túl magasröptű, a tangó technikáját profiknak magyarázza, míg a másik fele pedig hiteltelenül leegyszerűsítő, a társastáncos célközönségnek íródott, így a kezdő argentin tangósok tanításában nem nagyon használhatók. A kezdőknek szóló oktató DVD-k egy része divatjamúlt módszereket alkalmaz, de a legtöbbjük inkább reklámcélból készült, kedvcsinálónak, nem annyira komoly oktatási céllal.

A tanárok meg szinte ahányan vannak annyi féle módszert alkalmaznak.

Van aki a formára (esztétikára) esküszik, van aki a technikára, van aki az ‘érzésre’. Van aki sokat foglalkozik a tanítvánnyal és pontosabb koncepciókat akar átadni, van aki inkább pörgeti az órát és leegyszerűsít. Van aki nem is foglalkozik azzal, hogy mennyit szív magába az adott csoport/tanítvány, csak előadást tart, van aki sokat foglalkozik egyedileg a tanítványokkal és az órát is igyekszik rájuk szabni. Van aki azt tanítja meg először, hogy erőből vezess és később finomít, van aki azt, hogy egyáltalán ne használj erőt, majd ha már tudod mit csinálsz akkor bekalibrálhatod a kommunikáció ‘hangerejét’. Van aki alig magyaráz száraz technikát és csak érzésekről beszél, van aki már az első órán is az esztétikára helyezi a hangsúlyt.

Minden tanár fejlesztgeti a módszereit. Ami az igazán nehéz feladat, hogy a tangótanulást könnyed szórakozásnak állíthassa be az ember, ami nem kis kihívás. Sajnos a tangó nem egyszerű tánc, főleg ha heti 1-1,5 órában akarja elsajátítani azt valaki és nincs táncos előképzettsége. Ellenben megfelelő eszközökkel egyszerűvé lehet tenni a folyamatot. A kérdés mindig, hogy hol húzza meg az ember a kompromisszum vonalát: mennyi technikát, mikor és hogyan, illetve mennyi és mennyire előemésztett kombinációt adagoljon. Én személy szerint nem vagyok híve a koreográfiának. Ellenben a tangó viszonylag egyszerű szókészlete, amiből végtelen bonyolultságú szöveget lehet összeállítani az európai ember számára nehezen emészthető. Eddig is próbáltam minél előbbre hozni azt, hogy a tanulók táncolhassanak, ne csak gyakoroljanak. Viszont ha az ember legalább az alapelemeket tisztességesen meg akarja előtte tanítani, akkor – tánciskolai időszakokban gondolkodva – erre nincs elég ideje. Két óra séta, ritmus, követés-vezetés, párhuzamos lépések minden irányba, két óra külső séták, kereszt, irányváltások, amague, egy óra ritmusváltás, cross-technika, három óra perdülés technika-előre/hátra ocho, egy óra giro (molinete) és jó esetben valamikor még ezeket kombinálni és gyakorolni kell. Ennyi kellene az abszolút alapokhoz és akkor még nem táncoltunk. Valahol be kell rakni előre gyártott elemeket, amit ‘kilóra’ megtanulnak. Ez sikerélményt és motivációt ad – sok tanár már üzleti megfontolásból is ezt preferálja. De ez viszont később üthet vissza: a nebuló koreográfiában gondolkodik, nem pedig szabad vezetés-követésben, a férfi ha el akar térni erőből fogja megoldani a nő irányítását, illetve amikor a szokott ‘koreográfiát’ lépi, akkor pedig szinte nem is vezet, míg a nő pedig hajlandóbb szokás alapján lelépni figurákat és bizonyos kombinációkat semmilyen körülmények között nem fog lekövetni.

Nem kis munka megtalálni az arany középutat a szórakoztató, könnyed, de leegyszerűsítő koreográfia-tanulás és a nehéz, sok alapozással járó, de a végén kellő improvizációs képességeket adó tangótanulás között… Sok szól az előregyártott kombinációk mellett (szórakoztató, gyors eredményt ad, a tanár számára sokáig jelent megélhetést – elvégre is a nebuló visszajár majd újabb és újabb kombinációkért) és az improvizáció mellett is (itt főleg ‘szakmai’ szempontok dominálnak: ez a tangó, ha ezt megérti és elsajátítja a tanuló, akkor nem lesznek kombináció-függők, később gyorsabban tanulnak, pontosabbak, kényelmesebb velük táncolni, kreatívabbak, az órák inkább műhelyfoglalkozás jellegűek), de a legjobb a kettő megfelelő keveréke. Az ideális receptet továbbra is keresem. De valószínű ez is olyan mint a spagetti-recept: nagyon sok jó van belőle és a fene se tudja melyik a jobb – csak más…

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2005. november 23. szerda hüvelyk Bestof, Kezdőknek, Vélemény

 

Címkék: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s