RSS

Latin-spiritusz II (BsAs#7)

15 Júl

(Latin Spiritusz folytatása – sajnos az eredeti elveszett, úgyhogy ez egy reboot)

Sok nuevós táncos sokszor úgy táncolt milongán, mint ha hirtelen az összes addig tanult flancos ganchót, piernazót, colgadát elfelejtette volna. Három tangó alatt egy kör cirka 120nm-en… Mitöbb – ha egy népszerűbb milongát veszek alapul -, akkor egy ekkora parketten cirka 150 ember táncol. Egyszerre. Az ütközés pedig nem jellemző.

Nehéz megfogalmazni, mi is a különbség amiben más a tangónk itt Európában… Ádámnál és Évánál kezdeném. Kis hazánk fiaira-lányaira, de gyakorlatilag az összes európaira és észak-amerikaira elmondható, hogy – társadalmi szinten – “éretlenek” vagyunk, ugyanis a megvalósítás felelősségét előszeretettel hárítjuk “kívülre” még olyan dolgokban is, amit mi szeretnénk.

A természetes hozzáállásunk a világhoz, hogy szabályok irányítják az életünket, nem pedig saját magunk. Sokszor a szabályok ismerete, vagy a normakövetés maga sokkal nagyobb súlyt kap, mint maga a cél, amire a normát/szabályt létrehozták. A szabályokat egy sor helyen alkalmazzuk “azért mert szabály”, miközben az adott helyzetben semmilyen relevanciája nincs. Mindezt azért, hogy megelőzzük a vélt vagy valós veszélyt, igazságtalanságot. Közérthető példa: záróvonal, senki nincs az úton egy kilométerre, befordulsz, rendőr bácsi leint és csúúnyán megbüntet és még le is csesz, hogy milyen rondán viselkedtél. A szabályt forgalomszabályozásra alakították ki. Mindössze, ha nincs forgalom értelmét és hasznát veszti. De mivel – itt a lényeg – társadalmi szinten nem tekintjük teljes értékben felelős, a helyzet értékelésére alkalmasnak az átlagembert (“mi van ha téved”), ezért a szigorúan vett szabályok. Eddig a poroszos része. Ellenben persze ezeket a szabályokat – rossz kisgyerek módjára – nem mindenki tartja be, csak ha a lebukás veszélye fennáll. Eddig még szép is, hiszen a korlátokat minden náció feszegeti. Csakhogy nálunk ez a felállás azt eredményezte, hogy életünk nagy részében

1) ahelyett, hogy odafigyelnénk a valós helyzetre, a szabályok által modellezettszituációval számolunk, vagyis a szabályok (nem feltétlenül értelmes) követése felmentést ad az alól, hogy a valós környezetre részleteiben odafigyeljünk és reagáljunk

2) az a tény, hogy ha nincs “rendőr” nem nagyon akarjuk betartani, illetve, hogy a hézagokat kihasználva kifacsarjuk a szabályokat – olyan helyzetben is, amikor van értelme a szabály betartásának -, kialakítja azt a szitut, hogy képmutatóan – legalábbis nyilvánosság előtt – a kemény fellépés mellett voksolunk, de igazából ennek csak az az oka, hogy tudjuk: ránk ez úgysem fog vonatkozni, hisz meg tudjuk kerülni, miközben nem kell nyilvánosan felvállalni, hogy a norma nem tetszik.

Ez a két dolog egy sor implikációval jár, amire itthon szinte egyáltalán nem lehet rájönni, csak kívülről látva. Az átlag magyar azzal van elfoglalva, hogy milyen hátránya származik abból, ha a másik nem tart be szabályokat, miközben (mivel a szabály alapján joga) saját maga ugyanúgy nem tart be szabályokat, ami a másiknak rossz. Tehát: a másik embertől várom a saját lehetőségeim biztosítását.

Ezzel szemben elég kontrasztos egy olyan rendszer, ahol nem várok a másikra, hogy biztosítson nekem valamit, amire nekem van szükségem, hanem megoldom magam. Az elsőre önzőbbnek látszó változat sokkal emberközelibb és őszintébb, hiszen én tudom a legjobban mi jó nekem és mikor. Nyilván a probléma csak akkor lenne, ha a saját érdekeimet a másik kárára akarom érvényesíteni. Ez megint csak erősen európai mentalitás: szinte feltételezem (megint modell, nem pedig valóság), hogy az érdekeim csak a másik kárára érvényesíthetők. Egy csomó esetben tökéletesen jó köztes megoldások vannak – és ha a másik érdekelt személyt is bevonom (értsd: megkérem) – akkor pedig különösen.

Na persze mindennek mi köze a tangóhoz… csak néhány példa:

  • ha a vezetést úgy értelmezem, hogy “én már megcsináltam amit kell, most te jössz, miért nem csinálod?”, vagy a követést “miért nem csinálod úgy, hogy én azt érezzem/csináljam amit kell?”, ahelyett, hogy arra figyelnék, hogy mit akarok konkrétan levezetni a másiknak, akkor is ha változik a helyzet, vagy nem érti és “pontosításra van szükség”, illetve mint követő folyamatosan megfigyelem a másikat és csak akkor döntök amikor tudom, hogy én mit akarok reagálni a másik vezetésére, valamint nem várom, hogy noszogassanak, hanem ki is vitelezem azt (ha már döntöttem…), valamint jelezem a másik számára a komfortzónám határait (általában azzal, hogy ragaszkodom a kényelmes mozgáshoz) és nem hagyom magam “eltéríteni”
  • ha úgy táncolok, hogy a nőt/pasit használom ahhoz, hogy megmutassam másoknak milyen jól táncolok (mitöbb elvárom, hogy ebben a másik kiszolgáljon) – félreértés ne essék: természetesen az argentinok szeretik megmutatni magukat, csak tudják mi a különbség a kitűnni és a feltűnni között
  • a parketten közlekedő átlageurópai nem nagyon látja a körülötte táncolókat, részben mert a partner irányítása leköti minden erejét, részben pedig azért, mert alapvetően arra vagyunk huzalozva, hogy nem kell figyelni (a szabályok majd megoldják). Amúgy maga a koncentrációnak a formája is előmozdítja, hogy tánc közben nehezen boldogulunk, hiszen egyszerre kell hallgatni a zenét, kitalálni/megvalósítani a mozgást, vezetni/követni a partnert, haladni a parketten, odafigyelni a többi táncosra, és mindezt elvileg olyan minimális erőfelhasználással, hogy legyen még energiánk élvezni is amit csinálunk (a táncot, a partnert, a zenét), miközben az európai életvitel sokszor előtérbe helyezi a környezet kikapcsolásának igényét, a magánszféra biztosítását az egyén fizikai szeparációjában látja (kerüljük a tömeget).

A fentiek persze elég összetettek, de remélem nem csak én értem mit akartam mondani…

Folyt.köv…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2007. július 15. vasárnap hüvelyk Érdekesség, Bestof, Vélemény

 

Címkék: , , , , ,

2 responses to “Latin-spiritusz II (BsAs#7)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s