RSS

Superpancho (Latin-spiritusz III – BsAs#9)

02 aug

(részben a Latin-Spiritusz sorozat folytatása – eredetileg írtam: BsAs, március végén – folytatom most már itthonról)

A superpancho egy nagymeretu argentin hotdog-szeruseg, amit az utcan, kioscokban, locutoriokban lehet kapni (ld. korabbi cikkeim a szomagyarazatert) kapni. Na arrol, most nem fogok irni. Sem a masik nagy argentinikumrol a choripanrol (grillezett virsli kifliben/kenyerben szoszokkal, kaposztaval, hagymaval, akarmivel). De irok borokrol, egyeb gasztrorol, arakrol es az argentin tangos lanyok valogatasi szokasairol… 🙂

Mai nap elmentem es bevasaroltam egy kozertben (meguntam, hogy mindig ettermezem). Europai felszereltseg es korulmenyek. Elkoltottem kemeny 60 pesot (cca. 4000 Ft), amelybol vettem egy rud helyi szalami feleseget, 20 deka eloszeletelt sajtot, fel kilo paradicsomot, ket kalifornia paprikat, egy 4db-os helyi specialitas pudingfeleseget (Nestle attol meg), ket joghurtot, egy franciakenyeret, egy rendes hazikenyeret, 6db virslit (erdekes, hogy ezek tudnak egyetlen E-vel – natrium-nitrit – is virslit csinalni), egy doboz mustart, egy doboz chilei csili szoszt, husz deka olivabogyot (nem-konzerv), egy doboz dulce de leche-t (amolyan tejkaramell – argentin specialitas, kis hazankban azt sem tudjak, hogy a karamell tortakon kivul mashol is letezik), 2l asvanyvizet es ket uveg bort. Nem rossz, mi? Foleg, hogy ebbol az egyik uveg bor tette ki az egesz harmadat.

A bor-tesztem elso resztvevoje osszesen 4 peso 11 centavoba kerult. Ez meg mindig nem a legolcsobb bor volt a szupermarketben, de tucatbor kategoria… Nos az – uvegestul – 267 forintos, 0,7 literes bor ihato, az olasz asztali borok szintje alatt lebeg valamivel. A hazai gyartasu, ezer forint koruli borokat azert veri. A 300ft alatti kategoriaban mar tablettas loret sem nagyon kapni otthon, de az Auchanban cirka 6-800 Ft magassagaban forgalmazott argentin borok szintjet, viszont nem uti meg.

Nemi fejszamolas utan arra jutottam, hogy lehet normalisan kajalni napi 8-900 Ft-bol (ha nem veszek feldolgozott eteleket, csak nyersanyagot es fozok), illetve napi atlag 1500-1800 Ft-bol fenn lehet tartani magad haztartassal, rezsivel, kozlekedessel, kommunikacioval egyutt.

A bor tesztem második résztvevője drágább volt (24 peso, azaz ~1800Ft, az átlag szupermarket bor-ár 10 peso – 650Ft – körül van), de a hazai boroknál az entry-level “minőségi bor” ár mellé a minőség inkább 4000Ft+ kategóriába tartozik. Íz tekintetében inkább a portugál Alentejo (ejtsd: alentezsó) borokra hasonlított (itthon még nem láttam azokból sem…).

Voltam maganorazni Mariana Montes-szel. Nos…igen. Tanarnenibol talalkoztam mar joval, de Mariana…irtozatosan jol felepitette az orat (pedig ora elejen kerdezte meg, hogy mit szeretnek es pontosan azt is kaptam). Az egy ora alatt tobbet tanultam, mint az egesz CITA alatt cakli-pakli, mindezt kevesebb, mint a tizedeert. Persze nem álltam meg egynél. 🙂

Magánóra+CITA és főleg a milongák alatt sikerült választ kapnom azokra a kérdéseimre amelyekre otthon nem találtam. Ami a fura, hogy elsősorban nem az alapján amit meg akartak nekem tanítani. A legtöbbet az itthon megoldatlan kérdéseim és a kulturális különbségek szembesítése során kaptam. Amikor már “leesett” a tantusz (ezt fejtegetem a Latin-spiritusz I-II c. bejegyzésekben is) akkor már csak pontosítani kellett és a tánc gyakorlatában letesztelni, hogy a megvalósítás megfelelő-e (drágám most jó? 🙂 ). Elvégre is itt találták ki ezt a táncot és a kultúrában – ha nyilvánvalóan nem is, de valahol mélyen – még mindig ott vannak azok a szokások, az a hozzáállás…

Például ott van az ominózus cabeceo (szemmel felkérés)… Az ember azt gondolná, hogy nem más, mint valami romantikus és atavisztikus BsAs-i társadalmi szokás. Fél amerika (az északi fele) úgy gondolja, hogy az – még akkor is ha szeretik és gyakorolják. Éppen ezért átkozottul bénák benne.

cabeceo teljesen gyakorlati okokból alakulhatott ki, mert most is teljesen jól megfogható szerepe van. Ott legalábbis.

A legtöbb Argentínán kívüli városban a tangós közösség elég limitált méretű és a jó öreg “mindenki mindenkit ismer” esete forog fent. A másik különbség, hogy sokkal több a nő aki táncolni akar és ezek a nők örülnek ha valaki (akárki) táncolni akar (tud!) velük.

Az argentin nő általában akkor táncol valakivel, ha biztos benne, hogy “jó lesz”. Nem fogja elpazarolni a lehetőséget, hogy egy “jobb” pasival táncolhasson, csak azért mert éppen valaki felkérte és per pillanat nincs “jó pasi” a láthatáron. Tudja és ismeri azokat a pasikat, akivel szívesen táncol, és nem annyira foglalkoztatja a “többi” (kivéve ha valamiért már látta táncolni, vagy egyéb okból “izgi” az ügy). A jó definíciója elég tág: az adott hölgy, adott időben és helyzetben, egy adott stílusban táncoló pasival mennyire érzi jól magát. Ha jóképű, ápolt az is elég lehet. De persze az arat ha úgy táncol, hogy a leányzó már a tanda második száma előtt már olvadozik. (NB: a pasiknál azért több hangsúly esik a korra és a kinézetre és az alábbiak miatt kevesebb lehetőségük is van szelektálni)

Itt jön be a cabeceo. Pasi szemkontaktus akar teremteni – ez felhívás a keringőre. Leányzó eldöntheti, hogy elfogadja, vagy nem. Mivel ők figyelnek (értsd: ha az arcát látod, ő is látja, hogy fel próbálod kérni; ha valaki mással beszélget, akkor a beszélgetőtárs felhívja a figyelmét arra, ha nézed; ha háttal ül egyértelmű jelzés, hogy most nem akar táncolni) ezért nem érdemes pár másodpercél tovább próbálkozni, érdemes a B és C célpontokra váltani a figyelmet. A csajok ugyanígy vadásznak…a tekintetükkel. Tudják kikkel akarnának táncolni és összpontosítanak rájuk. A pasik vadásznak, mert ha nem , marhára hoppon maradnak. Mivel mindkét félnek vannak minőségi elvárásai, így adódik, hogy egy közvetlen, odasétálós felkérés rossz jel lehet: csak olyan meri megtenni, aki tudja, hogy a hölgy “jó pasiként” tartja nyilván és az is csak akkor ha mérget vesz rá, hogy nem pattintják. Mindenki más részéről általában csak annyit jelent, hogy külföldi a felkérő (vagy a felkért). Értelmét tekintve főleg az a lényeg, hogy a hölgyeknek vannak elvárásaik, van önbecsülésük és figyelnek arra is, hogy a többi pasi és nő aki nem érintett a dologban hogyan látja őket (ha direkt felkérésekre reagálnak, akkor mindenki fel meri kérni majd őket és az ugye mennyire macerás, ráadásul valószínű, hogy azok a pasik fogják felkérni őket, akik nem elég jók, hogy a lányok maguk válasszák ki őket (cabeceo), és/vagy önértékelési problémákkal küzdenek).

Nálunk (tapasztalatom szerint) a lányok nagyrészt nincsenek tisztában a saját tudásukkal (nagyrészt a tanár véleményét tekintik fő mércének – ami nem valami célravezető, hiszen neki az a munkája, hogy magasabbra tegye a mércét…), vagy ha igen, akkor is alábecsülik, illetve ha nem, akkor meg siránkoznak, hogy a pasik sokkal kevésbé tudnak (jól) táncolni… pedig a hölgyeken múlik, hogy kontraszelektáljanak. Ha elkezdenének szigorú szabályokat szabni (cabeceoval szelektálni; csak azzal táncolni, akivel tényleg jó; aki direktben kér fel azt pattintani), akkor persze más lenne a trend. Az urakat úgy kellene eltiltani a további tanulástól… 🙂 Persze ehhez a hölgyeknek kollektíve kellene átállni, a tanároknak mindjárt kezdő szinten leszoktatni a népeket az európaias felkérésről etc. Ahogy a kínai mondja: Not gonna happen… magától legalábbis biztos nem. Hiányzik a kezdeti lökés: a 7 nőre 10 pasi a századfordulón…

Mindenesetre érdekes elképzelni mennyire változtatja meg a hölgyek magabiztos hozzáállása az egész rendszert: ha nem az alsó 30%-ot utasítják el, hanem a felső 30%-ot célozzák meg! Nem teljesen mellesleg ez a normális a természetben is: a hímek jelentik az evolúció hulladékgyűjtőit – bocs fiúk, a tények makacs dolgok – és a legtöbb fajnál az egészséges, szaporodóképes nőstények 98+%-a utódot nemz, addig a hímeknél zömében 50% alatt van ez az érték és rengeteg fajnál akár 10% alatt is lehet (ajánlom minden ivaros faj figyelmébe: Matt Ridley – Sötét bábok királynője (The Red Queen) c. könyvét!

Persze egy kicsit kizárónak tűnik a szisztéma (és most lehet támadni, hogy énbiztos azt hiszem a felső 30%-ba tartozom – pedig őszintén nem tudom), de a lényeg, hogy ahány nő, annyiféle képpen fogja definiálni a saját “felső 30%” halmazát… 🙂 Tulajdonképpen csak arra fókuszál jobban mindenki, hogy saját magának mi lesz jó. Elvégre is ezért jár le táncolni vagy mi. A “jó érzésért”… azt pedig nyugodtan el lehet felejteni, hogy minden nőnél ugyanaz a “tökéletes pasi”. Van aki Brad Pittet utálja és Gerard Depardieu-től lesznek nedves álmai (azonban tangóban a Pitté vagy Depardieu-vé válás egyéni döntés és nem a szülők preferenciájának kérdése)

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be 2007. augusztus 2. csütörtök hüvelyk Érdekesség, Közösség, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

One response to “Superpancho (Latin-spiritusz III – BsAs#9)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s