RSS

Bal Lábam Returns… (Argentína#2)

01 Már

Ez az én szerencsém… kezdek teljesen lebénulni… Addig is a hét történései körülöttem Argentínában…

A hétvégén meglátogattuk Judit rokonait, akik Buenos Aires külső részén élnek (igazából nincs átmenet város és vidék között, Buenos Aires provincia és a város gyakorlatilag egy batár nagy 19 milliós megapolisz). A család helyben élő része kijött értünk a pályaudvarra, majd azzal a lendülettel el is vittek egy nagyon hangulatos étterembe. A Pertutti névre hallgató trendi hely főleg a kivitelezésével és az elképesztően szolgálatkész pincérével tűnt ki. Még nem láttam senkit aki ennyire…buzgómócsing. Szinte már nevethetnékünk támadt a urazás/asszonyomozás/kisasszonyozás és az önmagukba forduló körmondatok, valamint a hiperkészséges javaslatok között.

Miután megérkeztünk hozzájuk (szép kis kertvárosi házikó kis kerttel és medencével) pikk-pakk áthívták a szomszédot, akiről tudták, hogy köze van az orvosláshoz. Az fickó nemsokára át is jött egy rakat gyulladáscsökkentővel és lelkesen megvizsgált. Ezek után még az egész délutánt végigdumáltuk vele. A fenti főleg annak a fényében érdekes, hogy mikor áthívták még a nevét is a telefonkönyvből kellett kinézniük…

A család huszonéves (magyarul már nem beszélő) lánya vitt bennünket vissza az állomásra. Kicsit elnyomva éreztem magam, mert úgy vezetett ahogy eddig kevés nőt láttam.

A vonat is érdekes történet. Lepukkant pályaudvarok, lepukkant vonatkocsik, amolyan cucialista kelet-magyarországi személyvonat hangulat. Kalauzt nem láttunk, csak a peronra lépéskor kellett villantani jegyet a biztonságisoknak. A megállókban, illetve a vonaton is szinte minden percben valaki el akart adni valamit. Hot-dogot (superpancho névre hallgat), könyvet, (másolt) DVD-t / CD-t, szakácskönyvet (nem vicc!) sőt: egy költő a saját verseskötetét is árulta…

Másnap reggelre sajnos a hátfájásom elviselhetetlenné vált, így kénytelenek voltunk megismerkedni az argentin egészségügy jellegzetességeivel (és a magyar biztosítók tökéletes hozzánemértésével). Jelenleg várok röntgenre, valamint az MRI-re. Lehet, hogy porckorong-sérv… Nem lenne vicces. Judit spanyoltudása eléggé jól jön most, anélkül lehet, hogy már amputálták volna a fejemet…

Közben a folyamatos esőzések miatt árvíz mosta el Buenos Aires déli, folyóparti részeit – köztük valószínűleg a klinikát is ahol a dokim volt, akit nem lehet most elérni. A magyar biztosítókat nem ismerik errefelé, így marad a készpénz. Szerencsére ez is olcsó.

tangós levelezőlistára küldött felhívásom meglehetősen nagy érdeklődést keltett. Még nem tudom pontosan hogyan visszük haza a mintegy 30 pár (mintegy 10 kiló) cipőt a hazai tangósoknak, de valahogyan csak megoldjuk. Legalább törzsvendégeként fognak fogadni legközelebb egy rakat cipőboltban…

Judit nélkülem is jól kitölti az időt. Én sajnos most alig tudok mozogni (a szuri-hegyek csak annyit segítenek, hogy elviselhetőbb lett a fájdalom), így egyedül jár milongákra (már amennyire egyedül: általában le sem teszik), illetve volt közösórákon a DNI-ben (Pablo VIllaraza és Dana Frígoli sulija). Közben legalább tanulok spanyolul: van vagy 80 tévéadó, sok közülük angolul adja a filmeket, spanyol felirattal.

Napközben kiszabadulunk (az orvos, cipők és a bevásárlás mellett) egy-egy hangulatos kis étterembe. Az árak bár feljebb mentek, de továbbra is egy otthoni házhoz hozott 32 centis pizza áráért kapok közel 2 személynek elegendő asadót (grillezett marha és más húsok, kolbász, hurka – poénos: égő faszenes minigrillen “tálalják” az asztalodnál) körettel, salátával egy üveg (értsd: liter) sörrel.

Judit megmutatott egy pizzás “gyorsétterem”-láncot (Pizza Hut már ‘98-ban kidőlt, a helyiek lenyomták mint a bélyeget) a Zapit, ahol igen könnyű, de az olasznál sokkal finomabb pizzákat lehet kapni (a “örökség” miatt elég olaszos, de aki már evett pizzát Olaszországban, az észreveszi különbséget…). A magyar pizzáktól eltérően sokkal vékonyabb tészta, rengeteg fűszer, kevés féle, de elegendő feltét és kisebb “standard”-méretek jellemzőek: a pizzeta – chico – medio – grande mérettartományban a grande cirka 33-36 centis. Más kérdés, hogy még így is olcsóbb, mint otthon egy ugyanekkora.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2008. március 1. szombat hüvelyk Érdekesség, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s