RSS

Vad Angyal (BsAs#6,5)

14 Már
Vad Angyal (BsAs#6,5)

Ez egy flashback: az eset 2007-es BsAs-i utazásom alkalmával esett meg. Anno nem írtam le. Pedig esküdni mertem volna, hogy leblogoltam valamikor, de úgy látszik csak mindenkinek elmeséltem a sztorit és ez maradt meg bennem. Sándor Anikó karácsonyi bejegyzése villantotta fel az emléket.

La Viruta, 2007. március 24-e, szombat éjjel. Másnap reggel korán megyek Tigrébe (Parana-torkolat) kirándulni. Még nem sejtem, hogy nem csak tangó, hanem szappanopera-est is lesz…

Megérkezem úgy 1 felé, szokás szerint a folyamatosan érkező tömegben próbálok vadászni partnert. Cabeceo. Nehéz kenyér…a fiatalok egy része klikkesedik, kis baráti társaság jön le, egymással táncolnak. Mások csak a párjukkal. Az idősebb korosztály (értsd 30 felett) változatos. Egy részük külföldi, ezek engem sem izgatnak annyira, de demonstrációs eszközként a helyiek felé, valamint utolsó lehetőségként játszhat a dolog. Nekem nincs sok gondom, mert amelyik nem beszél elég jól spanyolul az szó nélkül azt gondolja, hogy helyi erő vagyok (aki beszél angolul). A helyiek meg válogatnak. Valaki bírja a friss húst (persze kinézetre mindenki húszas helyinek néz, aztán meglepi, hogy nem beszélni kásztezzsánó), valaki inkább levágná kezét-lábát, minthogy elmenjen valakivel, aki nem kizárólag klasszikus formát táncol.

Pár közepesen vacak tánc után kissé enerváltan ülök a parkett szélén egy asztal mellett. Szemem sarkából kiszúrok egy fiatal leányzót, aki a bárpult irányából sétál végig az asztalsorok között. Szinte féltudatosan megállapítom, hogy csinos és mintha láttam volna (jól) táncolni. Nézem ahogyan elsétál mellettem, előre néz, de egy pillanatra úgy éreztem, mintha felmért volna, pedig rám sem nézett…biztos csak beképzeltem magamnak.

Köreim járom, még egy tanda lemegy amiben nem táncoltam. Leányzó ott támaszkodik a korlátnak a színpad mellett. Megállok a másik korlátnál tőle 3 méterre. Szám és tanda vége. Felé fordulok, hogy megpróbáljak egy cabeceot. Lassított felvétel…leányzó szinte azzal a lendülettel fordítja felém a fejét, ahogyan én felé, a cabeceo végére mosolyogva bólogat és már indul is. Zuuuuuuttttycsörr. Basszus, engem megalázó módon kihalásztak, mint egy tinédzsert. Pontosan tudta mit csinál.

Táncoltunk. A csaj amellett, hogy dögös, 17 éves és agyament jól táncol (pedig csak 5 éve kezdte) érezhetően belead apait-anyait. Kétesnek tűnik, hogy csak a tánc miatt. A tanda második felében az idősebb közönség keményen beszólogat (főleg neki), amit az angolul is tökéletesen beszélő partnerem készségesen és teljesen indignáltan fordít (azt reklamálták, hogy partnernőm túlságosan csábító formában adja elő magát – magyarul valami olyasmi hangzott el, hogy tuszkolja vissza a cicijeit a ruhájába, ami tekintve, hogy zárt ruha volt rajta minden bizonnyal eufemizmus). Minden szám végén egymást dicsérjük, minden tánc után egyre forróbb a szitu. Én rettentően élvezem, annak ellenére, hogy közben hidegen analizálom a fejem hátuljában a helyzetet – olyan, mint a mozi. Tanda vége, nem ereszt el. Persze ilyenkor takarodó van a parkettről, de közli velem, hogy a következő tanda is az övé, tehát következő tanda elején vissza. Ez meredek, alapszabály, hogy két tanda azonos nővel egymás után az nem csak táncról szól…

Három tanda után pihi. Iszom valamit, bámészkodom. Barátosném táncol egy 30-as fazonnal. Fél kör után megállnak tőlem cirka 5 méterre, a parkett felém eső oldalán és láthatóan vitatkoznak. Innentől szappanopera üzemmód. Srác magyaráz, lány el akar lépni, de a fickó továbbra is átöleli, nem engedi el. A leányzó (benne az ölelésben) unottan ingatja a fejét, majd kinéz rám és ‘szörnyű figura nem?’ arckifejezéssel, felhúzott szemöldökkel a tőle mintegy 20 centire erőteljesen magyarázó fickó felé biccent. Vazzeeee, na ebből mi lesz..

Még egy percnyi évődés után sráccal a háta mögött a leányzó kisétál és odahajol hozzám, némi kelletlenséggel a hangjában közli: ‘be szeretném mutatni a pasimat’ (mi novio). A srác odalép bemutatkozik, kezet nyújt. Én is, bemutatkozom. Fickó értetlenül közelebb hajol: ‘Tu apellido?’ (a vezetékneved?) Elsőre nem értem mit akar, visszakérdezek. Újra megkérdi. Elmondom neki. Fickó kérdezi, hogy és mivel foglalkozom. Mondom, hogy honnan jövök, mit csinálok (akkor még javában Hölgyválasz). Egyre inkább arra veszi a figurát, hogy bemutassa mekkora kis senki vagyok én, bár a próbálkozásai zseniálisak: diplomatikusan kérdez rá olyan dolgokra, amiből az derülhet ki a számomra, hogy kevés vagyok mindenhez. Persze én jól szórakozom, mert az első mondat után teljesen nyilvánvaló, hogy a lányról szól a dolog (akinek a nevét nem jegyeztem meg – a parketten bemutatkozott, de ezután a jelenet után valahogy kiesett a fejemből). Miután úgy érezte kellően belegázolt az egómba (haha), elsétál. Leányzó odalép macskás tekintettel, hogy ‘ugye most haragszol?’ (olyan hangsúllyal, hogy szinte nyilvánvaló, hogy igen, örülne ha most dühös lennék és csitítani kellene) Enyhe mosollyal az arcomon elmondom neki, hogy igen, értem én, hogy azt várná, hogy dühös legyek, de igazából rettentően jól szórakozom. Ezt elengedi a füle mellett, majd elmondja, hogy a pasija egy marha és majd feltétlenül írjam fel az e-mail címét miután megint táncolunk.

Egy tanda múlva megint egymás mellé sodródunk, mondom, hogy ejtsük meg azt a tandát, mert reggel korai programom van (ekkor 4 óra felé járt). A parkett felé menet a semmiből előtűnik a ‘novio’ egy 30-as csajjal az oldalán, elkezd angolul magyarázni kedvenc táncpartnernőmnek, hogy feltétlenül meg kell ismerje ezt a francia lányt, aki most írt életrajzi könyvet Julio Boccáról (világhírű argentin balett táncos, szerepelt Carlos Saura: Tangójában – a két pasis fekete-fehér sakktáblás jelenetben ő a fehér) és elkezdte tömjénezni ezt a csajt, hogy mekkora zseni és milyen díjakat fog nyerni, milyen híres lesz…oooh, ez fickó nagyon jó…leányzónkban láthatóan kavarog a bizonytalanság. A monológot megtörve (ami – viccesen – angolul folyt: négyünk közül csak én nem beszéltem spanyolul rendesen, a francia lány perfektül tolta a spanyolt) közöltem, hogy lassan indulnom kell, mert reggel dolgom van, mire a srác a mondatot ott félbeszakítva: “oh, ha menned kell, menjetek táncolni most azonnal, mi több ragaszkodom, hogy táncoljatok még egyet!”

Ajvéé. Istenem, a képzettség mennyire más ebben a műfajban odakint. Tehát a végén ő engedte meg, hogy táncoljak a nőjével… Ekkor kedvem lett volna az embert megtapsolni és megkérdezni ad-e különórákat. Ezt tanítani kéne.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. március 14. hétfő hüvelyk Érdekesség, Bestof

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s