RSS

A tangó történelmem története…

01 ápr
A tangó történelmem története…

Pár hete egy lelkes szakdolgozatát író leányzó keresett meg, hogy a tangó történetéről és a Hölgyválasz alapításáról kérdezgessen, a régi szép és nem annyira szép időkről. Ennek kapcsán utánanézegettem egy régi ismerősnek: annak kis tangótörténeti esszének, amelyet minden félévben elővesznek valahol és véletlenül én írtam…

Tehát…Egyszer réges rég, egy messzi messzi galaxisban…

[Figyelem! Önfényezés alert! Maró anyag, kisgyermektől távol tartandó!]

Valamikor 2003-ban, egy tangós rendezvény alkalmából, amely a Fonó Budai Zeneházban került megrendezésre és amire az amúgy elég reklúzív argentin nagykövetség munkatársai is hivatalosak voltak, az ő tiszteletükre, Budai Laci felkérésére készítettem és elő is adtam egy 20 percesre kalibrált előadást a tangó történetéről. Persze a közönség miatt inkább populáris, mint tudományos stílusban írtam, de rendesen kutatott anyag, csak bibliográfiát nem írtam épp hozzá. Az előadás a helyszínen sikert aratott, majd a milonga.hu indulásával 2004-ben bekerült a ‘háttéranyagok’ közé és azóta nagy megelégedésemre (erre tényleg büszke vagyok!) komoly karriert futott be. [UPDATE: áthoztam ide a blogra is a szöveget, illusztrálva]

Ugyanis azóta minden alkalommal amikor komolyabban kell az argentin tangóval foglalkoznia a médiának, ezt találják meg az interneten – ami nem csoda, ez az egyetlen, több, mint 10 soros, a sztereotípiák helyett tényeket felsoroló magyar nyelvű anyag a tangóról. Amit még a ‘tangó története’ keresésre lehet találni az a ‘Társastáncok’ c. könyv pár sora (‘A tangó elválaszthatatlan az argentin néplélektől…’) – nekem kötelező olvasmány volt a könyv a főiskolán, a könyv történelmi részei sajnos hemzsegnek a tárgyi tévedésektől, keveredésektől, városi legendáktól. Alapvetően elég szomorú, hogy tankönyvként használnak olyan könyvet amely nem elég, hogy ismeretlen forrásokat használ, de még össze is kever évtizedeket, helyszíneket és szereplőket.

Az előadást – időbeli korlátai miatt – nyilvánvalóan teletoltam érdekességekkel, persze a saját jellegzetes nyelvezetemmel. Ennek köszönhetően szoktak lebukni a copy/paste-huszár újságírók, akik persze egy szóval nem említik, hogy a szöveg meghúzásán kívül sokat nem dolgoztak rajta, netán egy nevet/linket/címet helyezzenek el amúgy ‘köszhaver’ jelleggel. A legtöbb esetben nem szoktam felhúzni magam rajta, inkább valahol jól esik, hogy sikerült olyat alkotni, ami ekkora karriert futott be. Persze van olyan, amikor azért feltűnik, hogy a pofátlanság határai az ismert univerzumon kívül találhatók…

A közelmúlt két prominens táncos műsora, az RTL Klub nagysikerű Szombat Esti Láza és a TV2 sokkal kevésbé sikerült Megatánca egyaránt teljes mellszélességgel másolta honlapjára és más fórumaira a szöveget. Ami vicces, hogy nemcsak a történelmi esszét, hanem a Hölgyválasz akkori honlapján található tangó leírást is kölcsönvették (a HV többi webes szövegéhez hasonlóan szintén az én billentyűzetemből), amely a stúdió honlapján (igaz megkurtítva) még ma is olvasható (bár láttam az eredetit mostanában teljes régi fényében is egy Fideliós PR-cikk leadjében is). Természetesen egy szmájlit sem kaptam a tisztelt kereskedelmi tévéktől, de még annyit sem, hogy köszb@&ß$đ – ami különösen azért zavaró, mert szakmai(nak mondható) műsorokról volt szó, nem csak egy kis színesről a Blikkben.

Persze a legnagyobb böszmeséget a TV2 hozta össze a Megatánc alatt. A Budai Laci által gyártott koreográfia és a két táncos teljesítményének a minősítéséhez ugyanis a számból vették ki a szót. Szó szerint. Ugyanis a zsűri szinte teljes sorokat tálalt úgy, mint a saját “véleményét”. Mintha saját gondolataik lennének. El tudom képzelni, hogy ez csak a szerkesztő debil ötlete volt, hogy vélemény címén a tangóról érdekességeket mondjanak a szavazás ideje alatt (elvégre is a ‘zsűri’ szerepe a végeredmény meghatározásában pontosan nulla volt), de az akkor is kínos, hogy a táncos elit milyen mértékben hajlandó prostituálni a nyilvános véleményét. Csak azért elemezem ki alább (nézzétek a videót párhuzamosan alul), mert amikor először láttam kicsit április elseje érzésem volt. Amúgy a kereskedelmi tévés táncos ‘versenyek’ szervezése is megér egy misét, ahogyan már a Szombat Esti Lázról már anno írtam itt és korábban itt is. Főleg, hogy utána a résztvevő táncosokat úgy tálalják, mintha nem is lenne náluk jobb, közben pedig a tényleg komoly előadóművészeket meg kiüldözik ‘mezei táncos’ felkiáltás mellett a munkahelyükről.

4:07 Daniela Hernandez (akiről mai napig nem lehet tudni mit keresett ott): “tudjuk, eredetileg Argentínában férfiak táncoltak egymással mindenféle homoszexuális felhang nélkül [mennyi az esélye az azonos megfogalmazásnak?], később prostituáltakkal” [jaaaj: logikus, nem? a prosti miatt sokat kell gyakorolni…Hernandez kisasszony némi legendát is beleszőtt…] “ezért, az erotikus jellege miatt tiltva volt és csak utána vált elismert táncstílussá…ennek ellenére ilyen mesés, egzotikum-tánc volt a tangó [még nem beszélni magyar, de a szövegem ezzel nyit]…” na innen kezd el foglalkozni azzal, hogy véleményt mondjon. Ami kimerül abban, hogy fiatalok voltak ehhez (mert biztos…) és, hogy a tangót demi-pliében kellene táncolni (canyengue-re gondolhatna – ha látott volna olyat -, csak éppen a tangót táncolok 99%-a nem így oldja meg…) és az egyetlen értelmes kifogás, hogy nem volt kisugárzásuk, ledarálták a koreót… Hogy jött ide akkor a pasik együtt (a pár lány és fiú), a prosti, az erotikus jellegből tiltás, az egzotikum? Egyes, leülhet.

5:32 Novák Péter: Értelmes indítás (tinédzserektől nem várható el kiforrott előadókészség) után: “a táncról tudni kell, hogy a férfiak a női lépéseket 9 hónapig tanulják, a férfi lépéseket 2 évig [kopp, ez egy az ‘aranykort’ – 30-as, 40-es évek – jellemző adat, jóóól kiragadva a szövegkörnyezetből…]”, majd még hozzáteszi, hogy ehhez képest a pár próba necces volt (nyilván, de nem is képzetlen ácsok tanultak argentin hölgyeket elkényeztetni a milongán impróval…). Aztán elmondja, hogy fiatalok, éretlenek voltak hozzá és szinte összefüggés nélkül (ez a legszebb): 6:09 “Tisztességes latin nem mutatja, hogy le akarja tépni a nő ruháját, csak sugallja” (a régi HV honlapról tangós marketingdumám, betű szerint idézve, megtalálható most is itt…hangsúly is ugyanott ahol az italic…)

Juronics Tamás: Ő nem próbált görcsösen szöveghez ragadni és többet beszél a véleményéről, mint az idézetekről, 6:37 “a fiúk a fiúkkal azért is gyakorolnak ugye, hogy biztosan tudják a lépéseket akkor amikor nővel kell táncolni, ezért gyakorolnak egymással” (legalább nem szó szerint, és feltételezhetően ezt a kis infobitet ahhoz akarta kötni, hogy az ifjúság kevéssé volt magabiztos, de persze, hogy a kétfiús cucc miként adott volna 2-3 próba alatt több magabiztosságot egy 17 éves srácnak az nem derül ki pontosan…) A többi kóser saját vélemény (bár annál érdemben ő sem tesz hozzá többet, hogy nem tudnak előadni).

Keveházi kiakad, hogy a koreográfia volt rossz, bonyolult, erőltetett, nem-tangós, azon túl nem fogalmaz meg konkrétumot, csak benyomást (az viszont dícséretes, hogy tudja mit tud és mit nem). Kishonti meg nem is mond véleményt, csak durrbele sokkterápiával kezeli a spirálisan elbénuló helyzetet.

Persze nem mindig ilyen súlyos a dolog. Egy rakat megjelenést előre egyeztettek, Metropoltól a Földgömb Magazinig. Ez utóbbit a cikk felirata szerint Budai Lacival együtt jegyzem. Az újságíró említette, hogy lesz egy interjú is vele, ami a végső változatból azonban láthatóan kimaradt, viszont tudtommal Nagykáldi Toncsi is hozzászólt, aki viszont nincsen megemlítve. Nagy Norbi képeivel együtt kellemes olvasmány.

Reklámok
 
4 hozzászólás

Szerző: be 2011. április 1. péntek hüvelyk Bestof, Sztár, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

4 responses to “A tangó történelmem története…

  1. gyb

    2011. április 1. péntek at 16:05

    Jo ez a belinkelt online tango tortenelem, a terjedelemhez es celhoz merten alapos, egy kis kiegeszites: irod, hogy 1955 es 1983 kozott a tango hatterbe szorult nagyreszt politikai okok, pl. gyulekezesi tilalom miatt. Amennyire en tudom a gyulekezesi tilalom es ennek nyoman a milonga-razziak igazabol csak 1976 es 1983 kozott voltak jelentos hatassal, de tobb, az idoszakot vegigtancolo oregtol hallottam (interjuban, de elso kezbol is), hogy meg ezalatt az idoszak alatt is voltak rendszeres milongak, bar tenyleg joval kevesebb. Ami a tangonak igazan betett az ’50 evek vegen az nem a politika, hanem a rock’n’roll volt.

    Remelem a leanyzo a Magyarorszagi tango torteneterol is ir, a ’90-es evektol valamennyire kepben vagyok (mar amennyire a mozaikot ossze lehet rakni az ossze nem illo darabokbol), de nagyon kivancsi lennek az ’50-es evek vegeig terjedo idoszakra. Amennyire csaladi tortenetekbol tudom, itthon is a rock’n’roll szoritotta ki a rendszeres videki es budapesti tango tancesteket, egyszeruen mas zenet kezdtek el jatszani a zenekarok a muvelodesi hazakban es igy a koznep altal tancolt tarsasagi tango teljesen eltunt. Egyebkent meg a ’90-es evektol kezdodo magyar fellendules tortenetet is nagyon szivesen latnam egyszer alaposan leirva, mondjuk egy ilyen blogon, ahol azt a tobbi erintett aztan a sajat verziojaval kiegeszithetne. Nemzetkozi tortenelmet lehet olvasni mashol is, most mar angolul is hozzaferheto egy rakas akademiai igenyesseggel megirt zene- es tanc-torteneti mu; a hazait viszont egyreszt tudomasom szerint meg senki nem irta meg, masreszt amit lehet hallani / a yahoos listabol ami kiderul, azt is behomalyositjak az erdekellentetek, osszeveszesek, es az ezeken alapulo interpretacios valasztasok.
    De ha ez tul nagy melo, akar meg ha csak a magyar milongak timeline-jat (helyszinek, idopontok, szervezok/DJk, becsult atlagos latogatottsagi letszamok) elkeszitene valaki, mar az is nagyon hasznos info lenne.

    BTW ha valaki szereti az argentin oregeket hallgatni, egy gyakran frissulo, hasznos interju-forras: http://practimilonguero.wordpress.com/

     
    • Ecsedy Áron

      2011. április 1. péntek at 16:52

      Azt írtam ‘volt úgy, hogy a gyülekezési tilalom tette lehetetlenné’, a diktatúrák ideje táncörténeti szempontból, ennek az esszének a léptékében nem volt releváns, ezért nem részleteztem. Amúgy a kortárs tangóra és a jelen Argentínájának kultúrájára gyakorolt hatása miatt izgalmas téma.

      A rock&roll elterjesztése nyílt politikai propaganda volt, pontosan a tangó/peronizmus elleni fegyverként.

      A hazai váltás a műfajokban és általában a kultúra iránya (NB: még mindig) totálisan átpolitizált volt itthon is. Nyilvánvalóan nem egy nagypolgári szórakozás megtartása volt a célja egy munkáscentrikus diktatúrának. Amúgy az akkori tangó itthon nem ez a tangó és a szerepe is teljesen más volt, táncműfajként különösen.

      Az újkori tangó története már csak azért is ködös, mert a lista létezése előtt kevés az ellenőrizhető információ, sok az ellentmondás, nem lehet elkülöníteni a hamis marketinget a tényektől. Amúgy mar gyűjtöttem hozzá anyagot, de ez egy kisebb könyv amiről beszélünk. A milongák listája egyszerűbbnek tűnhet, de a pontos dátumok nincsenek meg és a milongák közül kevés volt elejétől (a végéig) folytonos, illetve sokszor csak időpont, helyszín vagy szervező személye adott folytonosságot (külön-külön). Ergo: bármit írsz le, abba valaki beleköthet. A lista előtti időszakban pedig a homály még nagyobb, és főleg: a lehetséges tanúi az eseményeknek ha fel is lelhetők, vagy nagyon felületes emlékekkel rendelkeznek, vagy saját agendájuk szerint szűrik az eseményeket.

       
    • Ecsedy Áron

      2011. április 2. szombat at 18:22

      Ezt érdemes megnézni: amikor az “öreg milonguero” nyilatkozik. Tele van tipikus sztereotípiákkal, amelyek általában nem igazak (már az anyatejjel is tangót…), ráadásul még egy kissé lazít is a képen (milonga~össztánc az 50-es évek végén, már nem annyira milonga) és közben rendesen ferdít (ha leveszed a hangot tökre jól lejön a testbeszédéből) és túloz.



      Nos, ezért macerás pontos képet kapni a múltról, mert az eredeti anyagok is hiányosak (ha valaki fél évszázad múlva megnézi a fellelhető írott anyagok alapján milyen tangós élet volt 2010-ben Budapesten, úgy fog tűnni, hogy nagy, pedig csak a mintavétel hiányos), illetve torzítanak (a sajtó nem egyensúlyra, hanem sztorira utazik, amit még tupíroz is).

       
    • Ecsedy Áron

      2011. április 23. szombat at 13:48

      Nemrégiben egy fellépés után tartott izelítő tangótanításon egy idős néptáncos úr is bejött, aki a gyors tangótörténeti összefoglalómhoz hozzátette, hogy a 60-as években volt kint Argentinában fellépni (Állami Néptáncegyüttes), utána el akartak menni többedmagukkal tangót táncolni és tanulni, de neki akkor azt mondták, hogy nem lehet pontosan az említett okoknál fogva. Pedig a hazai újkori tangótörténelmet gyökeresen megváltoztathatta volna, ha van lehetőségük erre…

       

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s