RSS

Tangó-darwinizmus, avagy ki-kér-fel-kit… (#1)

19 ápr
Tangó-darwinizmus, avagy ki-kér-fel-kit… (#1)

A tangóban, ahol választani lehet a partnert/partnereket befuccsol a modern civilizáció. Demokratikus esélyegyenlőség nem létezhet ahol az egyén saját (szó szerint) kénye-kedve szerint dönthet: ott valami egészen nehezen megfogható kezd el működni.

Az alábbi kis videó egy elég szarkasztikus beavatás a tangó párválasztás rejtelmeibe. Nem véletlen az sem, hogy két női főszereplője van. Választani a lányok választanak itt is…ha van elég bátorságuk hozzá. De ne szaladjunk előre.

Mint tangótanár, szervező és (korábbi) tánciskola tulajdonos sokat beszélgettem erről a témáról is a tanulókkal. Rengeteg dolog felmerült megoldásként, ezekből párat mi is kipróbáltunk, másokat mások, máshol, de egyelőre egyik se vált be. A probléma az Ön készülékében van…

Mit akar a nő?

Táncolni. Legalábbis a lányok veszettül állítják, hogy minden mindegy, csak táncolni szeretnének. A problémák még a tánctanulás megkezdése előtt kezdődnek: “nincs pasi aki eljönne táncolni”, aztán folytatódik azzal, hogy “a pasik nem akarnak annyira táncolni” vagy “egyszer csak nem jött”, esetleg “pechem volt, mert béna/bunkó volt, inkább én nem jártam”, majd “járnék rendszeresebben, ha lenne kivel táncolni”, valamint “nem kérnek fel”…

Ami a vicces, hogy ezek a kijelentések általában félreértésekre, tévedésekre, egyszerű döntésképtelenségre, illetve a modern civilizáció politikai korrektségéből adódó téveszmékre épülnek. Ha ezeket kiiktatnánk, a panaszok mindegyike megszűnne. Mire is gondolok…

Amikor civilként az utcáról beesve egy leányzó táncolni akar, sokan azonnal súlyos hendikeppel indítanak (ami sokszor pontosan a fő motiváció, hogy táncolni tanuljon – vagyis: ördögi kör): mivel a modern nyugati civilizáció északabbi részén a férfiak tánca nem trendi, esetleg stigmatizált (“mindegyik táncos pasi homokos”), így a hölgyek eleve félve mennek becserkészni az urakat és az urak egy ingerküszöb alatti megkeresésre (a hölgyek megmutatják a honlapot, filmet, videót, esetleg utalnak arra, hogy jó lenne elmenni ‘egyszer majd’ táncolni etc.) elutasító reakciót adnak. Erre ráépül, hogy egy nőnek általában derogál pasikat rábeszélni a táncolásra, pláne nekiállni 2-5 kézreeső hímen kívül bárkinek felajánlani a dolgot, ha egyáltalán (sokszor érzékeltem, hogy a tánciskolára próbálják hárítani ezt a feladatot, amit ha az persze nem tud megoldani, ekkor meg inkább nem táncolnak…).

Ez a hiányérzet gyűrűzik tovább később is: a tanfolyam alatt az elején a lányok jellemzően könnyebben haladnak, az urak pedig egyszerre küzdenek a kulturális hendikeppel, a tánc alapvető nehézségével, a mozgástanulás általános nehézségével, női elvárásokkal, valamint a saját elvárásaikkal magukkal szemben (elvégre is nem azért jön el egy felnőtt férfi, hogy beégethesse magát egy csapat ügyes nő előtt). Ezt a nők az esetek többségében úgy próbálják kezelni, hogy anyáskodva irányítanak vagy segíteni próbálnak, amivel tovább erősítik ezt a képet. A férfi jól érezné magát egy független nő mellett, aki kihívást ad és a jutalmat ígér, erre mi történik? A anyáskodnak felette, amitől éppen csak megszabadult (vagy még szabadul) az életében…

Tanárként lehet ez ellen tenni, de a megoldás messze nem száz százalékos. A közös tanulás az emberek egy részénél könnyen konfliktusforrássá válhat, ami miatt a férfiak arrogánsak, agresszívek, türelmetlenek, esetlenek lehetnek, leblokkolhatnak, és a tanulás helyett azzal töltik az időt, hogy küzdenek magukkal, a nővel, próbálkoznak megfelelni. Innen egy lépés, hogy a nőre vetítik ki a frusztrációt és kész a balhé, a vita, a nők persze visszaadják a szervát és… Nyilván nem mindig van így, de hébe-hóba még a harmonikus pároknál is előfordul egy-egy balhés epizód. Egy kezemen meg tudom számolni hány olyan párt ismerek, akiknél NEM fordult elő ilyen.

De mit is akar TÉNYLEG a nő?

Pontosan olyan dolgokat, amelyeket elvár egy kapcsolatban, vagy egy kapcsolattól. Épp aktuálisan. Az adott nő. Az adott kapcsolatban. Az adott pasival. Adott zenére. Adott helyzetben. Napon. Napszakban. Ruhában… 😀

Szóval…kicsit általánosítva: a nők döntő hányada – egy idő után, jellemzően – jókat szeretne táncolni. Élménytelieket. Ez a legtöbbüknél a biztonságérzet és a szórakoztatóérték kombinációját jelenti. A biztonságérzet nagyjából egyenlő “a pasi tudja mit csinál”, és a “nő ha nem is tudja mit csinál éppen, akkor sem érzi egy pillanatra sem, hogy ez probléma lenne” érzéssel, míg a szórakoztatóérték az agyoncsépelt zeneiség-játékosság vonalon szokott mozogni. Kérdezhetnénk, hol van az intimitás, az egymásbaolvadás, az a harmonikus együttmozgás? Sehol és mindenhol. Az legalább annyira függ pasitól, helyzettől, kisugárzástól, habitustól, mint a technikai felkészültségtől. Jellemzően a plusz, a zizgés egyszerre megfoghatatlan és sajnos – közvetlenül – taníthatatlan (viszont tanulható, csak nem közvetlenül a táncon keresztül – inkább a személyiségfejlesztés-terapeuta vonal játszik). Persze ha valaki produkálja a biztonságot ÉS a szórakoztatóértéket is (most a körítést, a személyes higiéniát, az öltözködést, az udvariasságot etc. adottnak veszem), az eséllyel el fogja tudni érni a hatást és – valljuk be -, ez az egyetlen közvetlen módszer amivel tánctanuláson keresztül el lehet érni ezt…

Egy vicces video (angolul jól beszélők különösen értékelhetik az intellektüel poénokat), arról, amikor egy pasi egyszerűen csak jó (és a nő ezt utána meg akarja magyarázni…). Figyelem! A valósággal való tökéletes egyezés nem a véletlen műve!

Mit akar a férfi?

És eljutottunk ide is. Szörnyű dolgokat fogok most mondani, amit a férfiak – tartva a nők iszonyatos haragjától – nem sűrűn forszíroznak, vagy PR-húzásként simán csak letagadnak.

Szóval egy férfi először is szép csajokat akar ölelgetni. Másodszor dögös csajokat akar ölelgetni (különbséget ld. később). Harmadszor ügyes csajokkal akar táncolni (általában azért, hogy a szép és dögös csajok is táncoljanak vele, másodsorban pedig azért, hogy a többi hím tudja hol a helye). Negyedszerre pedig meg akarja mutatni mekkora istenkirály táncos is ő (ennek vannak módozatai, ld. később). Tessék túllépni a hímsovinisztának tűnő kijelentéseken, mert a hímsovinizmus is évmilliónyi törzsfejlődés eredménye, ezért semmilyen mennyiségű hiszti és politikai korrektség nem fogja megszüntetni, max. elfedni…

Szóval: oké, oké, de mi van a harmóniával, az ölelés lágyságával, a kapcsolattal, a zeneiséggel… Nos, tessék csak továbbolvasni: a fenti felsorolásban ezek MIND benne vannak! Ugyanis nem guminőkkel táncolunk, hanem a hús-vér variációval …

Mert…szép csajt ölelgetni akkor jó, ha a szép leány nem olyan mint egy -29 fokos, érdes jégdarab, hanem ha szépen bújik, mocorog, olyan ‘érzem mit csinál a bőre alatt’ érzéssel tudok vele táncolni (ki gondolta volna, hogy azok a fránya csajok interaktívak?!) Persze most abból a feltételezésből indulunk ki, hogy nincs teljesen elcseszve a pasink és tudja, hogy ez miért is jó (mert akkor marad a ‘légkalapács’ szindróma, aki darálja a figurákat érzés és kapcsolat nélkül). Nyilván a férfiember szeretne mélyre ható 🙂 benyomást 😀 tenni a hölgyben :P, ezért próbál meg úgy hozzáérni a nőhöz, úgy vezetni. Persze az ‘úgy’, nos igen, igényel némi előképzettséget és megfelelő személyiséget is (amely kialakulásának a modern nyugati életmód és kultúra NEM kedvez), de nem kivitelezhetetlen még kezdőknek sem. Persze az ‘úgy’ és a figurák mennyisége/minősége egymás hatványaiként kezelendők, ha a kivitelezés nehézségét számoljuk. Vagyis lehet kezdőként is ‘úgy’ táncolni: csak el kell felejteni, hogy sétán kívül mást is tudsz. Lehet figurázni is viszonylag kezdőként, de az általában légkalapács-effektus…

Mi van ezzel a dögös-csajos dologgal? A jó nő definícióját az adja, hogy a gének jók (és még nem degradálódtak). Lehet szépíteni, vitatkozni, de a 16 éves, félvér, tengerzöld szemű, szőke bombázó 90-60-90-es méretekkel, 160-as IQ-val a gyakorlatban – és általában – mindent visz. Persze főleg a külsőségek foghatók meg ebből jellemzően. Eddig rendben is lennénk, de egy nő akinek van fellépése és önbizalma akkor miért vonzó? Itt van egy érdekes csavar, amiből az evolúciós pszichológia részt most próbálom kihagyni. Szóval: a nő aki tudja magáról, hogy jó csaj, úgy viselkedik mint egy jó csaj. Ha egy nő, bár nem annyira jó csaj, mint amennyire úgy viselkedik, tutira megtéveszti a pasikat! Pontosabban a pasik tudják, hogy a lány nem Gina, de úgy hat rájuk mintha az lenne… Háhááá, ez az amit a nők kihasználnak úton, útfélen: a ruha, a smink is mind megtévesztés, a nőies beszédstílus fiatalít (gyerekek stílusát utánozza) stb, stb… Egy dögös csaj semmi más, mint egy nő, aki úgy viselkedik (figyelem: nem úgy AKAR viselkedni, nem megjátsza/eljátsza!) mint valaki még annál is jobb nő, mint amilyen. Tudok olyan példát, amikor a hölgy fénykép alapján max. mélyaknás szénbányászatra tűnne alkalmasnak, azonban élőben és főleg a táncparketten nincs pasi aki ne vállalná be. Tessék összeadni…

És itt vannak az ügyes csajok, akik képzettek, tehetségesek és sanszosan ki vannak akadva, hogy a táncba fektetett ennyi idő és energia után miért is mondom azt, hogy a pasik jobban buknak a körmeit próbálgató 16 évesre abban a vékonyka kis ruhában…pedig ügyes csajokkal általában még táncolnak is a pasik. Kivéve ha nem. Ha pontosan akarok fogalmazni, az ügyes csajok közül azokkal táncolnak, akik egyben a másik két fenti kategóriában is jeleskednek legalább valamilyen szinten…vagy a barátnőjük jeleskedik, akit az említett pasik igazából el akarnak kápráztatni (mert velük mondjuk nem menne egyből)… 😛 Sok ügyes lány van, akivel nem táncolnak annyit, pontosan azért, mert ‘csak’ ügyesek. Hoppá. Ügyes lányok jó része meg tudja szívni magát önbizalommal – idővel jön az magától is -, így azonban legalább a második kategóriát is kapásból teljesítik. Természetesen nem állítom, hogy senki sem táncol ezekkel a lányokkal, de… Legjobb példa: van sok haladó, akivel azért nem annyira jó táncolni (pasiként), mert nem teszik oda magukat (‘minek a strapa’, ők haladók): egyes kezdőbbek pontosan azzal kompenzálnak, hogy mint nők teszik oda magukat és nem úgy mint táncosok (mert úgy még nem tudják). Ha jó táncossal akarok táncolni, nem pedig jó táncosNŐvel, akkor táncolok a Bélával, vagy az Endrével, nem? Elvégre is legalább ők is férfiak és ezért a gondolkodásuk jobban hasonlít az egyémre, mint egy nőé… Viszont ha már már nő van a kezeim között, akkor – minden látszat ellenére – nem azért táncolok, hogy elképesztő táncteljesítményt nyújtsak: a tánc csak egy eszköz a szórakozásra. Azért táncolok, mert azzal a nővel és a zenével akarok együtt csinálni valamit. A tánc a médium, amin keresztül ez történik. L’art pour l’art tánc, ‘a táncoljunk a képességeink kedvéért’ akkor kerül elő, amikor magát a táncot akarom megmutatni: akár a lánynak, akár a többi lánynak, akár más közönségnek. Az urak közül sokan persze nem gondolják, hogy velük is ez lenne a helyzet – aztán nem értik, miért nem annyira népszerűek, esetleg nem is veszik észre (a férfiagy szörnyű tud lenni ilyen helyzetben: ‘ha megcsinálok mindent ami kell a jó tánchoz, akkor mindegy mi a visszajelzés…’, az más kérdés, hogy a jó tánc fogalma mi…)

Szándékosan vettem külön a negyedik pontot, ami látszólag átfed a harmadikkal. Ha egy pasi hosszú szenvedések, idő, energia árán eljutott odáig, hogy megtanuljon jól táncolni, akkor igen sanszosan megvan benne a motiváció, hogy meg is akarja mutatni a tudását országnak-világnak. Ez egy argentin pasinál normális, mitöbb, az a nem normális ha ez nincs meg benne. Európában – egy szerencsétlen túlreakció folytán – az ilyesmit egyrészt lenézik (tegyük hozzá: ha egy európai csinálja), másrészt pedig nem is tudják a helyiek igazából csinálni, mert van két apró és lényegi különbség. Az európai férfi általában küzd azért, hogy megmutassa: ért hozzá. Az látszik rajta, hogy elő akarja adni mit tud. Nem az látszik, hogy előadja. Az, hogy elő akarja adni. A másik pedig a ‘mit tudban’ keresendő. Argentínán kívül mindenki előadva látott először tangót, vagy jobb esetben egy milongán, ahol csupa olyanok táncolnak, akik előadva látták először és – nem csak ezért – a táncuk nélkülöz egy sor kulturális elemet. Tanulás közben a táncot (technikát, lépéseket) akarják megtanulni, nem pedig a modalitást. Így esélyes, hogy amikor valaki meg akarja mutatni amit tud, a modalitást dobja el először és csak a technikai kivitelezésre koncentrál. A közönség – akár civil, akár táncos – a jó technikára mindig reagál, viszont fordítva ez nem működik. A modalitás a tánc=előadás programozású európainak csak akkor tűnik fel, ha már tudják mire kellene figyelniük. Ezek miatt a táncból eséllyel darálás, vagy ripacskodás lesz, esetleg mindkettő. Kimarad belőle az, amitől íze lesz a táncának (con sabor): a tangó lényege, hogy két ember kell hozzá és csak akkor lesz bármelyik fél jó táncos, ha a másik is része a táncának, de erről majd még később…

Akkor összegezzük: mitől is van meg a férfiak rusnya szexuális indíttatású motivációi mögött a ‘kapcsolat’, a ‘harmónia’ és társai? Semmitől! De ahhoz, hogy jó legyen mint élmény, ahhoz meg kell legyen. Komoly táncos pasinál már eséllyel lesz a fókusz ezeken (ez egy folyamat mindenkinél), de odáig el kell jutni. Ami fontos lenne és ami nélkül borul a rendszer (ahogyan most teszi): ha a nők nem válogatnak és nem jutalmaznak.

Cabeceo

A felkérés izgalmas módszertana a cabeceo. Vicces módon a szó megegyezik a futballban használatos ‘fejessel’ (elvégre is az is egy biccentés). Funkcionálisan testbeszéddel felkérést jelent, amelyben általában a szemkontaktus és a biccentés valamilyen formája is szerepet játszik, de elképesztő mennyiségű apró jelet, hangulati előkészítést, játékot lehet besűríteni egy cabeceoba. Pontos definíciót nem nagyon tudnék adni írásban (elvégre is az emberi kommunikáció szándékosan úgy lett kialakítva, hogy a testbeszédet a test közvetíti és nem szó vagy annak rögzített formája… bár ez így leírva most magától értetődőnek tűnik, de elsőre nem volt az), ezért álljon itt Boldi kissé szarkasztikus elemzése egy bizonyos cabeceoról, amelyet demonstrációként adtam elő egy interjúban:

“összeszűkített szemekkel lazán enyhén lefelé lendítjük a fejünket a jobb vállunk felé, a szemgolyók kissé késnek a súlyuknál fogva, majd amikor a fej megakad és a baloldali fejbiccentő izom visszarántja, a szemgolyók is ostorszerűen visszacsapódnak, ennek energiája kacsintásba vagy mosolyba transzformálódik, esetenként fejrázkódásba is.”

Persze a cabeceo nem csak egy egzotikus szokás, amit ‘fel illik venni, ha tangózol’. Konkrét és lényeges funkciója van. Mitöbb, meghatározza milyen egy adott tangós közösség jellege, kik, hogyan és mennyien táncolnak. Hmmmm. Ütős kis lista egy kis biccentésnek…

A cabeceo a női NEM fő eszköze. 🙂 Egy nő kiválaszthatja a neki tetszőt és elutasíthatja a neki nem tetszőt anélkül, hogy meg kellene magyaráznia, arról nem is beszélve, hogy ha ez nincs, akkor egyes sérülékeny egójú urak esetleg megkeseríthetik a társaságban töltött idejüket különböző hatalmi játékokkal. Az uraknak meg azért jó, mert az egójuk ledarálása helyett foglalkozhatnak…mondjuk egy másik hölggyel, aki igent mondott!

Mitöbb a felkérésnek így már nem formalitás szaga van, hanem van valami zamata is: egy nő mondhat sokféleképpen IGENt, megalapozva az hangulatot (előjáték)… Az urak számára – ha van mire figyelni -, kiderülhet abból az igenből, hogy a lány mennyire képzett táncos (ami fontos, mert tudják alakítani a táncukat ehhez), milyen hangulatban van, mióta táncol, hol vannak a határai.

A kontraszelekció is érvényesülhet: azok a pasik akik ‘nem értik’, azonnal nem kapnak kezük közé olyan leányzót, akinek nagy a keletje (mert ‘érti’), ezért ezek az urak csak azzal táncolnak aki kezdő, vagy nem annyira rutinos (és persze a kevésbé nyitott lányok is örülhetnek, mert nem kell a parkett szélén ülniük), ráadásul semmi, semmi az ég egy adta világon nem annyira motiváló a fejlődésre – minden fronton -, mint egy jó vaskos visszautasítás valaki olyan részéről, akit mondjuk már egy órája üldözöl…talán csak az közelít hozzá, amikor a leányzó a tanda végén nagy kerek csillogó szemekkel és sejtelmes mosollyal indul el…rutinos argentin milongueránál ezt fejeljük meg pár olyan mondattal, amit nem vagyok képes visszaadni (pedig már sokszor hallottam): sajnos minden egyes alkalommal leesett rólam a gatya. Szóval a lányok úgy szívükből elmondják, milyen elképesztő jó táncos vagy és mennyire jó volt ez nekik. Még ha színlelt orgazmus is, irdatlan jól csinálják, mert nem azt érzed, hogy ez udvariasság lenne (‘jó volt, köszönöm’), inkább… na tudjátok mit, álljon itt egy tradicionális arab dal, ami elég pontosan visszadja a fílinget:


(szeretném felhívni a hölgyek figyelmét a videón szereplő annyira nem is fiatal kisasszony elképesztő magabiztosságára, ami a fizikai adottságaitól függetlenül népszerűvé tenné őt…másképpen fogalmazva: a videó első 7 másodpercéig bezárólag még a leglajhárabb heteroszexuális hím is már rég klikkelt volna a ‘sunáznám’ gombra…szóval: tessék bármikor be-pause-olni a videót és megnézni az eredményt: nem lehet olyan képkockát találni, amiben ne lenne dögletes a felvételen cirka 34 éves Haifa. Tovább árnyalja a képet, hogy ő az arab világ első három legnagyobb dívájának egyike, miközben akár énekesi akár táncosi tehetségét nézve – bár nekem konkrétan tetszik a stílusa – khhhm…nem kifejezetten kiemelkedő…)

Hová is szeretnék kilyukadni? Nos a folytatásban eljutok oda is…

(Folytatás itt: Tangó-darwinizmus #2: kutyából nem lesz asado)

Reklámok
 
27 hozzászólás

Szerző: be 2011. április 19. kedd hüvelyk Érdekesség, Bestof, Közösség, Kezdőknek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , ,

27 responses to “Tangó-darwinizmus, avagy ki-kér-fel-kit… (#1)

  1. Csi

    2011. április 19. kedd at 19:20

    Ezt a bejegyzést, úgy imádom, ahogy van!! Köszi, hogy megírtad!! 😀 “Mit akar a férfi?” bejegyzést ajánlom a Nőknek!! 🙂

     
  2. gyb

    2011. április 19. kedd at 22:42

    Erdekes bejegyzes, eleg sok mindennel nem ertek benne egyet, de ezt hosszabb lenne kifejteni mint amennyi turelmem van hozza, ill. meg be sincs fejezve a gondolatmenet.

    Viszont az eredeti kerdesfelteveshez – ti. hogy ki ker fel kit a tangoban – egy sajat tapasztalatot azert megosztok. En eleg sokaig hangoztattam, hogy a felkereseknel a teljes nemi paritas lenne a legjobb, ti. ha a lanyok es a fiuk is ugyanolyan bizalommal kezdemenyeznenek es kernek fel egymast tancolni.
    Sajnos ra kellett jonnom, hogy ez csak akkor mukodne jol, ha mindket nem kepviseloi megtanulnanak nem megsertodni egy-egy elutasitason, mert annak tizenhatezer kulonbozo oka lehet. Az eredmeny ugyanis a kovetkezo volt [hatter: eleg ritkan hagyok ki tandat, akkor is altalaban azert, mert elfaradok, vagy mert az adott zenere nem tudok tancolni/egyaltalan nem motival]: leulok egy tandara. Lany1 odajon, megkerdezi, hogy nincs-e kedvem tancolni. Mondom neki, hogy nagyon szivesen tancolnek, de ha lehet, akkor inkabb a kovetkezo tandat. Egy szammal kesobb lany2 odajon, megkerdezi, hogy nem tancolnank-e. Felelem, hogy nagyon szivesen tancolnek, de egy kesobbi tandara inkabb (mar csak azert is, hogy ne bantsam meg lany1-et). Kovetkezo tandara felkerem lany1-et. Lany2 megsertodik, es soha tobbe nem all szoba velem, meg magyarazatra sem nyilik tarsasagi alkalom.
    Miutan ez ketszer is megtortent, inkabb ugy dontottem, hogy nem kell ez az elmeny a hatam kozepere se. Azota nem setalok oda senkihez es igyekszem nem elosegiteni, hogy mas odasetaljon hozzam, marad a cabeceo (pontosabban a “setalos cabeceo”, a korulmenyek mast altalaban nem tesznek lehetove), ami ugyan nem allitja be a nemi paritast, de eleg kozel van hozza. Vannak otthon lanyok, akik nagyon ugyesen csinaljak, es hat egy csabito szemparnak nehez ellenallni.

    A velemenyem egyebkent nem valtozott, a felkereseknel a nemi egyenloseg a kivanatos (ezek az evolucios dumak eleg benak, a szocialis kondicionalasnak sokkal meghatarozobb a szerepe). Viszont amiota egyre nyilvanvalobb szamomra, hogy mennyire eroteljesen befolyasolja a tanc minoseget az, hogy a vezeto mennyire szereti a jatszott zenet, egyre inkabb ugy gondolom, hogy az a szerencses, ha a felkeresben aktivabb szemely az, aki a vezeto szerepet tolti be. Ez reszben motivacio is arra, hogy jobban megtanuljak kovetni, ha esetleg valamenyik lany vezetni szeretne inkabb, ne csak a szam jarjon. Egyebkent nagyon erdekes elmeny, ajanlom minden fiunak, hogy gyakorolja rendszeresen, sokat segit a vezetes minosegenek javitasaban is.

    (Teljesen mas: Aron, be tudod ugy allitani az RSS-t, hogy az egesz tartalom kimenjen a feedbe? Eleg konnyen elveszik a ket soros headline a tobbi hir kozott. Kosz!)

     
  3. Ecsedy Áron

    2011. április 19. kedd at 23:02

    @Gyb: nos akkor nem értünk egyet, én nem hiszek az egyenlősdiben, mert mesterséges. Nő és férfi nem egyenlő attól még, hogy egyik sincs a másik felérendelve.

    A példádra: nő ne kérjen fel ha jót akar, ez is jól bizonyítja. A türelmetlenség többet árt, mint használt. Ha kialakítja azt a hangulatot, hogy érte küzdeni kell, akkor válogathat és nem neki kell rohangásznia pasik után.

    Az evolúciós duma kontra szociális kondicionálás: nem létezik tisztán szociális kondicionálás, ez közel 15 éve már nem tudományos kérdés, minden szociális kondicionálás egy evolúciós folyamat eredménye, akkor is ha nincs konkrétan azonosított struktúra ( ‘gén’, vagy ‘allél’) hozzá. Ha könnyen emészthető, zanzásított összefoglaló kell a témából (ami azért jegyzetekkel jól ellátott), akkor ajánlom Matt Ridley: The Red Queen: Sex and the Evolution of Human Nature c. könyvét.

    Az RSS szándékosan nem teljes tartalmas a statisztika miatt.

     
  4. gyb

    2011. április 20. szerda at 01:01

    @Aron: Nem tudom, mit ertesz azon, hogy “mesterseges”. A 18. szazad elejen az atlagember szamara valoszinuleg az is mestersegesnek tunt, hogy ne legyen rabszolgasag. Foleg, ha rabszolgatartonak szuletett az illeto, nem pedig rabszolganak. Ez nem jelenti azt, hogy a rabszolgasag eltorlese ne lenne kivanatos. Egyebkent altalaban a mesterseges-termeszetes szembeallitas nem erv, hanem a “termeszetes” szo pozitiv konnotaciojat kihasznalo retorikai fogas.

    A peldam szerintem inkabb azt bizonyitja, hogy ne sertodjunk meg feleslegesen olyasmin, aminek nem tudjuk az okat. A jelenlegi tipikus felkeresi szisztemaban a ferfiak jobban edzodnek az elutasitashoz es ahhoz, hogy ezen ne sertodjenek meg; ha egy lany szeretne aktivabb szereploje lenni a felkeresnek, akkor keszuljon fel o is hasonlokeppen.

    A referenciat koszonom, a konyvet nem ismerem. Elolvastam az elso reviewt amit kidobott a jstor (American Anthropologist, New Series, Vol. 97, No. 1 (Mar., 1995), pp. 163-164), nem volt valami hizelgo azzal kapcsolatban, hogy milyen szabadossaggal ertelmezi a szerzo – aki tudomanyos ujsagiro (vegzettseget tekintve egeszen mas a szakterulete) – a tudomanyos eredmenyeket, de ez igazabol mindegy is. Nem mondtam, hogy lenne olyasmi, hogy tisztan szocialis kondicionalas, es amennyiben evolucio alatt egyszeruen fejlodest ertesz (termeszetes szelekcio nelkul) akkor persze minden szocialis kondicionalas egyfajta fejlodesi folyamat eredmenye. A problema az evolucios pszichologiai magyarazatokkal nem az, hogy a tenylegesen lezajlott folyamatoknak ne lehetne ilyen tipusu narrativaja, hanem az, hogy egy adott evolucios pszichologiai magyarazatrol nagyon nehez eldonteni, hogy vajon egy tenylegesen lezajlott folyamatot magyaraz, vagy csak a szerzo intelligenciajanak termeke. Lenyegeben barmilyen valos vagy kitalalt tarsadalmi, mikroszocialis funkciohoz, tulajdonsaghoz, viselkedeshez stb. egy kelloen intelligens ember el tud kepzelni olyan evolucios folyamatot, ami annak kialakulasat magyarazna. Nagyon keves a tenyleges adat, ami alapjan ki lehetne rostalni a rossz evolucios magyarazatokat, ezert csinjan kell veluk banni. Plane, ha az eredmeny tulsagosan szolgalja az ertelmezojenek az erdekeit.

     
    • Ecsedy Áron

      2011. április 20. szerda at 02:15

      @gyb: Azt értem, hogy a férfit és a nőt, azért hívják férfinak és nőnek, nem pedig egyéb egységes gyűjtőnéven, mert komoly biológiai különbségek vannak közöttük, amely kihat a viselkedésükre is. Mesterséges egyenlőséget vonni két lény között (valamilyen rosszul értelmezett politikai korrektség miatt), amelyből pl. az egyik rühelli ha kielemzik, a másik pedig rühelli, amikor a másik elemzés helyett csak ex-has reagál egy ilyen témában szimplán hülye dolog. Az egyenrangú nem egyenlő. Ez IMHO a modern nyugati civilizáció legkárosabb tévedése.

      És már meg is válaszolod a kérdést: ne sértődjünk meg feleslegesen aminek nem tudjuk az okát. a) feltételezed, hogy egy nőt bármilyen szinten is érdekel mi az oka, egyáltalán miből gondolod, hogy számít? b) senki sem tudhatja, hogy felesleges a sértődés vagy nem, ha nem tudja miért sértődik meg – ezzel az erővel soha nem lehetne megsértődni, mert mi biztos? c) most komolyan: azt várod akárkitől, hogy egy bántó szituban megnyomja a ‘nem sértődik’ gombot és akkor nem érzi magát szarul? d) ez az elvárás önmagában is mesterséges

      A könyvről: most komolyan egy tangós blog kommentjeiben azon vitatkozzunk, hogy egy futólag megemlített, általam is pop-science-nek minősített könyv, első általad talált, amerikai, isten tudja milyen szinű-szagú antropológus által írt reviewja alapján van-e létjogosultsága az evolúciós pszichológiának és a fekete doboz megközelítés alkalmazhatóságának? Mindezt úgy, hogy te a) nem olvastad b) nem értesz a témához saját bevallásod szerint c) én sem vagyok eléggé kvalifikált ahhoz, hogy ilyen vitákat folytassak le with any authority? Amúgy az író tényleg nem tudós, de ezért nem is nagyon értelmezett, nagyrészt összegyűjtötte a téma egyes kutatásait és felépített egy ívet amin keresztül kicsit rá lehet látni a tudományágra. Az előszó szerint minden ténymegállapítás a kutatóktól jött és láthatóan a pro és kontra elképzeléseket is rendesen kivesézi, nem tör pálcát felettük.

       
      • gyb

        2011. április 20. szerda at 05:35

        Senki nem tagadta a biologiai kulonbsegeket ferfi es no kozott, az viszont nyitott kerdes, hogy ezek a biologiai kulonbsegek milyen mertekben befolyasoljak a viselkedest; a biologiai kulonbsegek tenyebol nem kovetkezik, hogy adott civilizacios korulmenyek kozott megfigyelheto atlagos viselkedesbeli kulonbsegeket elsosorban ezekhez a biologiai kulonbsegekhez kothetoek. A ketto osszefuggese tenykerdes, csak eppen a tenyeket nem ismerjuk eleg jol, es tul konnyu szelektiven ertelmezni az egyeni tapasztalatokat. A multban rengeteg ferfi es no kozotti kepessegbeli kulonbseget probaltak magyarazni ezekkel a biologiai kulonbsegekkel, am ezekrol a kulonbsegekrol alaposabb vizsgalatok soran rendre kiderult, hogy dontoen a fejlodesi es szocialis korulmenyek kulonbsegeinek rohatoak fel, ezeket figyelembe veve eltunnek. A politikai korrektseg nem ott jon be, hogy annak meg kellene masitania tenykerdeseket, hanem ott, hogy amig egy ilyen, tarsadalmilag kulonosen erzekeny kerdes kapcsan nem bizonyosodik be egyertelmuen, hogy az adott tarsadalmi strukturaban megfigyelheto viselkedesbeli kulonbsegek elsosorban nem-e annak koszonhetoek, hogy a resztvevok mar eleve termeszetesnek veszik ezeket a kulonbsegeket es igy ezaltal ezek a kulonbsegek ujratermelodnek, addig alapertelmezeskent a biztonsag kedveert tegyuk fel es viselkedjunk ugy, mintha ezek a kulonbsegek nem biologiai eredetuek lennenek. Tobbek kozott azert, mert ha az alapertelmezes igaz, akkor igy nem jarulunk hozza a kulonbsegeken alapulo, hatranyt okozo egyenlotlensegek ujratermelodesehez. Es azert, mert neg ha az alapertelmezes nem is igaz, akkor sem egyertelmu, hogy tenyleg az okozna nagyobb pszichologiai, szocialpszichologiai stb. hatranyt, ha olyan tarsadalmi kozegben elnenk, ahol ezek a nemi szerepek nincsenek uton-utfelen hangoztatva es piedesztalra emelve. Sot.

        Egy tangos blog kommentjeiben ezeket az ugyeket megvitatni annyiban erdekes, hogy itt a hazai tangos kozosseg egyik magas szocialis statusban tartott alfa himje, akinek a velemenyere sokan adnak, dolgozik nemi sztereotipiak megerositesen. Ez felelosseggel jar, mert tenyleg befolyasolhatja a hazai kozosseg gondolkozasat ezekrol az ugyekrol – ez szerintem celja is a blognak -, es olyan visszacsatolast eredmenyezhet, ami csak elosegiti a hatranyos helyzet fennmaradasat.

        Egyebkent a review nem kritizalta az evolucios pszichologiat tudomanyos megbizhatosag szempontjabol, azt en jegyeztem meg utolag (a review azt kritizalja, hogy a szerzo mennyire torzitva allitja be, hogy a szakirodalom amiket idez, miket is mond, ti. nehol pont az ellenkezojet). Arra nem emlekszem, hol mondtam, hogy en ehhez nem ertek (tulajdonkeppen nekem ez a szakmam, bar ezt nem hozom fel ervkent), azt mondtam, hogy az adott konyvet nem olvastam, ezert nem is tudok rola nyilatkozni.

         
  5. Ecsedy Áron

    2011. április 20. szerda at 11:23

    Nem ez a szakterületem, max. dilettáns módon olvasgatok és én nem látom ennyire értelmezés-kérdésnek a dolgot azok alapján a kutatások (és itt természettudományos, elsődleges kutatást értek) alapján amelyekről eddig olvastam, persze a mértékében lehet szórás. Hogy úgy fogalmazzak: már tisztáztuk ki-kicsoda, csak az árról vitatkozunk. 🙂

    A nemi sztereotípiák okkal sztereotípiák, ahogyan az elmúlt párszáz évben nem változtak motivációs hátterüket tekintve – mindenféle komoly életmódbeli, társadalmi változás ellenére -, ahogyan ezek területtől, társadalmi fejlettségtől függetlenül minden kultúrában gyakorlatilag azonosak számomra, elég bizonyíték arra, hogy az én életemben és valószínűleg még párszáz generáció életében ezek lényegesen nem fognak változni, és jelenleg, itt és most a nemi sztereotípiák megváltoztatására tett nagy és nyilvánvalóan elbukott 20. századi kísérlet beszüntetését szeretném látni, mert a többség számára kiderült, hogy káros, mesterséges. Az emberek láthatóan sokkal organikusabb módon szeretnének egymáshoz viszonyulni. (pl. Facebook és más social media – olyan ösztönöket mozgat, amelyekhez tartozó eredeti társadalmi struktúrák a globalizációval és urbanizációval megsemmisültek, vagy atomizálódtak, így azok helyébe léphetett)

    A szakmádról nem tudom pontosan mi az, és a szakterületedről sem, de nem is hiszem, hogy ez a vita tudományos igényű lenne, tekintve, hogy a részedről konkrét cáfolat még nem hangzott el egy konkrét kitételre sem.

    Szerintem a megközelítésed túlságosan elméleti (ez a korábbi leveleidben is megjelent), ami miatt abszolút igazságokat próbálsz számonkérni. Olyan igazságokat, amelyekkel senki sem rendelkezik (és ezért a cáfolatukkal sem). A nature vs. nurture vita legnagyobb kerékkötője az a természettudományos nézet, hogy minden tökéletesen modellezhető. Azonban itt olyan folyamatokat akarunk modellezni, amelyeknek az alapjairól (agy működése) nem tudjuk pontosan miképpen operálnak. Több agy és a környezet interakciójának összessége pedig pláne nem modellezhető. Közelítő statisztikai modellek létrehozhatók, amelyből persze a következtetések addig állnak meg, ameddig azok elő tudják jelezni a rendszer jövőbeli működését. Én táncos és tánctanár vagyok cirka 18 éve, némi néprajzos háttérrel. Emberek közötti interakciókat látok nap, mint nap. Az esetek többségében tudom milyen irányban látom azt, amikor az emberek – itt és most – boldogok lehetnének, de nem tudnak. Magamon is megtapasztaltam ezt. Ebben a közegben nyugodtan merek olyan kijelentéseket tenni, hogy egyes elég univerzális nemi sztereotipiák (amelyek jókora részét a 20. századi egyenlősdi megpróbálja elnyomni) tökéletesen helyénvalóak és semmilyen más rendszer nem hoz nagyobb nyugalmat egyszerre ennyi embernek. Vannak-e vesztesei egy ilyen szisztémának? Na látod: ez az értelmezés kérdése. Egy alfa lenyúlja a jó csajokat, de a többi is ottmarad. Bétánkat ez zavarja? Homo sapiens a drágám, tegyen ellene! Az egyenlősdiben mindenki rosszul jár, mert az alfa megerőszakolja magát, a béta pedig olyan partnert kap, aki soha nem lesz megelégedve vele.

    A legutolsó argumentum: a tangó nem az egyenlősdiről szól. Nagyon nem. Önmagában is a nemi sztereotípiák csúcsa. Persze lehet tangó lépéseket lépkedni az ideológia nélkül is, hasonlóan, mint tai-chizni ideológia nélkül. Csak éppen nincs sok értelme.

     
    • gyb

      2011. április 20. szerda at 14:14

      Olyanokat adsz a szamba, amit nem mondtam. Nem kapaloztam a verseny es a szelektivitas ellen, es nem mondtam azt sem, hogy az altalad vazolt sztereotipiak a nemi szerepekhez kapcsolodo viselkedessel es az elvarasokkal kapcsolatban nem irjak le helyesen, hogy mi ezekrol ma a kozkep, es hogy ennek nyoman hogyan alakul ma a kapcsolatok dinamikaja, es hogy ezek alapjan mik lehetnek ma a hatekony (tango)parvalasztasi strategiak. A kerdes az volt, hogy ennek mi az oka; te egy evolucios dumaval probalod a kulonbsegeket biologiai kulonbsegekre visszavezetni, es ezzel a kvazi-tudomanyos kontossel igazolni az itt es most ervenyesulo sztereotipiak “termeszetesseget”. En azt mondom, hogy jo okunk van feltetelezni, hogy a viselkedesbeli kulonbsegek oka joreszt a fennallo sztereotipiak maguk, es hogy ezzel a tevekenysegeddel te magad is a tulelesukhoz jarulsz hozza.

      Mar emlitettem a 18. szazad eleji vitat, amikor a rabszolgatartok hosszan ertekeznek arrol, miert is termeszettol valo a feketek rabszolgasaga, hiszen nyilvanvaloak a biologiai kulonbsegek, es praktikusan minden kultura addig bezarolag univerzalisan elfogadta a rabszolgasag intezmenyet. Nem volt eleg, hogy az o kezukben az ostor, ezt meg istentol valonak is szerettek volna latni. Holott az, hogy egy ember lehessen-e rabszolga, es hogy ennek megfeleloen milyen elvarasokhoz milyen viselkedessel igazodik kizarolag azon mulik, hogy a tarsadalmi viszonyulas ehhez a kerdeshez micsoda. Nem allitom, hogy az analogia tokeletes, de az kulonbsegek biologiai eredetet megalapozni kivano erveles ugyanugy problematikus mindket esetben.

      Erdekes, hogy rajtam kered szamon az abszolut igazsagok szamonkereset, holott pont azt mondom, hogy azzal szemben, amit te allitasz – hogy ti. nyilvanvalo, hogy a viselkedesbeli kulonbsegek biologiai eredetuek – valojaban ezt nem tudjuk, es ezert viselkedjunk inkabb ennek a nem-tudasnak megfeleloen is, hogy a potencialis kart amit a tudas birtoklasanak kepe okozhat minel jobban el tudjuk kerulni. Valoban hajlamos vagyok az elmeleti megkozelitesre, nekem zavarja az igazsagerzetemet, amikor olyan elvarasokat olvasok megfogalmazva, hogy a lanyok csak legyenek szepek es turelmesen varjak meg, mig az iszonyatos harcbol gyoztesen kikerulo him meltoztatik kozuluk valasztani; ne kerjenek fel, “ha jot akarnak”, esatobbi. Ha eleg sokan gondoljak ezt igy, akkor csodak csodaja tenyleg ennek megfeleloen is idomul a szocialis dinamika. Szerencsere a sztereotipiak megvaltoztatasara tett szerinted nyilvanvaloan elbukott 20. szazadi kiserlet valojaban gyokeres valtozast okozott; az 1900-as evek elejen a nokre mint gyerekkihordo gepekre tekintett a tobbseg, akik ezen felul meg otthon foznek, mosnak, gyereket nevelnek es kiszolgaljak a munkabol faradtan hazaerkezo ferjurukat, ahogyan ezt a termeszet is megszabta. Vannak olyan parok, akik ma is ezen felfogas menten elik az eletuket, es ez mindenkinek szive joga, csak lehetoleg tartsak a nezeteiket a negy fal kozott, mert meg megrontjak vele a gyerekeket 🙂 .

      Szerintem nem ideologiara van szukseg a tangohoz, hanem az emberi kapcsolatok kialakitasara (beleertve bizonyos fokig az intimitasra es a szexualitasra) valo kepessegre es erzekenysegre, ami nem ugyanaz.

       
      • Ecsedy Áron

        2011. április 20. szerda at 18:26

        @gyb: valamit félreérthettél, mert semmit sem adtam a szádba. A saját véleményemet és csak azt írtam le, illetve, azt, hogy miben látom a különbséget abban amit én gondolok és amit kiszűrtem abból amit te leírtál. Kérlek bocsáss meg, ha másképpen is értelmezhető volt az amit leírtam. A példáiddal nem értek egyet, ahogyan azzal sem, hogy a társadalmi kérdések mindegyike biológiai eredetű. Itt szigorúan szexuális viselkedésmódról volt szó, amely nem is annyira biológia, mint jól felfogott stratégia. A biológia csak a playing fieldet határozza meg: a gyerek 9 hónapig a mama hasában, majd további sok év ameddig független lesz, a férfi akár ezernyi gyereket is nemzhet, nőnél a világrekorder 42 volt. Ezt társadalmilag lehet szabályozni, de az politikai beállítódás kérdése, hogy ki mennyire érzi, hogy kell is.

         
  6. Balasy Adam

    2011. április 20. szerda at 14:57

    gyb: “Kovetkezo tandara felkerem lany1-et. Lany2 megsertodik, es soha tobbe nem all szoba velem, meg magyarazatra sem nyilik tarsasagi alkalom.”

    Ha annyit mondtál volna lány2-nek, hogy a következő számot már elígértem lány1-nek, de utána jössz hozzá szíves örömest, nem lett volna félreértés…

    Szerintem visszautasításnál az udvarias igazság segít:

    1) táncoljunk a következőre, ez a szám nem mozgat annyira
    2) most egy picit pihennék, megfáradtam (és arra a számra ülj is le!)
    3) már elígértem ezt vagy a következőt XY-nak…

    Szóval ahelyett, hogy messzemenő következtetéseket vonnál le 2 baleset után, inkább vizsgáld meg, mi lett volna, ha elmondod a teljes igazságot 1 mondatban…

    Amúgy Áron tetszik a cikk, gratula, még emésztenem kell (az egómat félretéve) … más táncokban is hasonlóak a folyamatok…

     
    • Ecsedy Áron

      2011. április 20. szerda at 18:43

      @Balásy Ádám: Köszönöm. 🙂 Igazából nem is gondoltam bele, hogy más műfajok képviselői is olvasni fogják.

      Az udvariasság tényleg használ, de egy udvarias visszautasítás is visszautasítás, meg a cabeceo szerintem egy nagyon hatékony és egyben izgalmas kis megoldás.

       
  7. gyb

    2011. április 20. szerda at 22:47

    @Aron: oke.. Erdekes diszkusszio. (Apropo ha valamikor van idod/kedved evolucios pszichologia statuszarol konyvet olvasni, egy jo kezdes David J. Buller: Adapting Minds: Evolutionary Psychology and the Persistent Quest for Human Nature.)

    @Balasy Adam: teljesen jogos, kar osszekevernem a “nem kell magyarazatot adni”-t azzal, hogy “nem celszeru/erdemes magyarazatot adni”, az ilyen felreertesek igy jobban kezelhetoek.
    A cabeceonak egyebkent mas elonyei is vannak, de errol gondolom Aron meg ugyis megereszt majd egy kort.

     
  8. k.i.

    2011. április 23. szombat at 00:37

    Ha már kellemetlen tapasztalok, hadd mondjak egyet a lányoldalról: miért nem tudják a magyar pasik a cabeceo közben illetve után a szájukat befogni?
    Most így kapásból 2 eset jut eszembe, amikor pihenés közben valamin nagyon elgondolkodtam, és ahogy elbambultam közben, sikerült vkire rábambulnom, aki ahelyett hogy odafigyelt volna, hogy valóban szemezem-e vele vagy sem, odajött hogy “Akkor most akarsz táncolni?” illetve a másik, hogy “Jaj, most fáradt vagyok, hadd pihenjek még!”

     
    • Ecsedy Áron

      2011. április 23. szombat at 03:10

      Ha valaminek (a nem verbális kommunikációnak) nincs kultúrája, akkor nincs. Nyilván nem veszik le azt sem, hogy az egész lényege az, hogy ne kezdjenek el 5 éves kisgyerek módjára magyarázkodni, vagy a bizonytalanságukat verbálisan eloszlatni, hanem szépen maradjanak a non-verbálisnál. Tényleg: hány pasit ismersz aki az ‘odamegyek és megszólítom’ problémát amúgy is elegánsan kezeli?

       
  9. k.i.

    2011. április 24. vasárnap at 03:11

    Hát, jó kérdés…
    Olyat sokat, aki kedvesen, normálisan. De elegánsan?
    Mellesleg nekem ezzel nincs is bajom, a felkéréssel, szerintem nem is kéne a cabeceót -főleg kizárólagosan- erőltetni, hanem a kettőt valahogy összevegyíteni. De képesek-e a magyar férfiak erre?

     
    • Ecsedy Áron

      2011. április 25. hétfő at 16:29

      Nos, az elegancia nem elvárás, mert az is formalitás és személyiségfüggő. Lehetetlen egy lezser pasitól azt elvárni, hogy magát adja és közben elegáns legyen. Tudod: kinek a pap…

      A cabeceo organikusan vegyül a hagyományos felkéréssel: ha jól ismered az illetőt, akkor sanszosan nincs értelme a cabeceonak, mert vagy vele olyan viszonyban, hogy ő is tudja és te is tudd milyen formában lehet verbálisan lekommunikálni a dolgot, ő is tudja mikor érdemes felkérni és nem sértődik meg, ha nincs kedved, valamint te is tudod, hogy miként érdemes viszonyulni hozzá. Amúgy formálisan a cabeceo lényege pontosan az, hogy idegen ne menjen oda és kérjen fel ezzel arra kényszerítve, hogy közöld, hogy kurvára nem akarsz vele táncolni, akkor sem, ha ő az utolsó pasi a Földön VAGY megerőszakold magad és táncolj vele, azért, hogy ne kelljen a lelkivilágába lépned, VAGY esetleg menekülj előle és béna kifogásokat támassz, amelyeket a magyar pasik természetesen nem vesznek le, hanem elkezdenek vitatkozni vagy alkudozni veled…

      BTW: a ‘de képesek-e a magyar férfiak erre’ kérdésre tudod a választ…ez is jó példája az ‘oldja meg valaki más a problémám’ népnemzeti érzésnek. Nem, nem képesek, mert akkor már csinálnák, nicht vá? Arra ne számítson senki, hogy pikk-pakk átalakul 5 millió pasi egyik pillanatról a másikra, akkor meg nincs értelme elvárni tőlük. Más taktika kell – ezt próbáltam ecsetelni – ami viszont működik: ha nem megy szép szóval, akkor majd megy beédesgetve. Az jól bevált, évezredes módszer és a férfiak ritkán szoktak ellenkezni… 😀

       
  10. Kemecs

    2011. április 24. vasárnap at 19:16

    Lenyűgöző az, amit elmélkedni lehet erről a témáról.

    Izgalmas és ezért nem állhatom, hogy bele ne kotnyeleskedjek, bár nem vagyok néprajzos sem szociológus.

    -Megjegyzem tehát, hogy “nálunkfelé” másféle világ volt?

    Például felhozom azt szokást, hogy ha egy lány nemet modott egy felkérésre, akkor a “csalatkozott” “férfi” jogosultá vált, “marsot” húzatni a zenészekkel, mire az érintett lánynak szégyenszemre ki kellett vonulnia a bálból, ahová emiatt hetekig nem is térhetett vissza.
    Tudom ez durva..
    Dehát ilyen világ volt. A “pártában” maradt lányt a falu kiközösítette!
    Úgy látszik ezt, Argentínában némileg megoldották a Cabeceoval vagy legalábbis kezelték!
    Mégsem kárhoztatom magunkat múltbéli “durvaságaink” miatt. Hisz az a “népi” világ egy önellátó, élő, sokasodásra képes paraszti világ volt, ami nagy szerencsénkre -és főleg Martin Györgynek köszönhetően- mára táncos “nagyhatalommá” emelt fel minket, amit persze nagyon sokan nem tudnak itthon, de ez már egy másik téma..
    Összehasonlítva tehát a mával a régi szokásokat, legalább is megérint az a kétely, hogy mi A jobb?
    A Cabeceo persze kifinomult, de nem hiszem, hogy működőképes mai durva világban. (Ennek ellenére persze igyekszem “eljátszani”)

    ..Ha ma okosak is vagyunk nagyon, az biztos, hogy mégis fogyunk..
    Valahogy ez törvényszerű.
    Minden világ hanyatlása a csúcsra emelkedéssel kezdődik. 🙂
    ..Bocsánat!
    Ez már nem ide tartozik.
    Csak jól esett nekem is elmélkedni kicsit.

    Minden estre kíváncsian várom a folytatás Áron tollából!

    Elismerő tisztelettel : kemecs
    Debrecen

     
    • Ecsedy Áron

      2011. április 25. hétfő at 04:12

      Hello!

      Megtisztelő, hogy Debrecenben is olvastok! 😀

      Azért megjegyezném, hogy nem annyira elmélkedésről van szó, mert nagyon is gyakorlati tapasztalataimat írtam le és az erre épített következtetéseim. A jelenlegi rendszer nem durva, csak nem működik – viszont udvarias… A cabeceo pedig egy játék, amihez kell egy kis vér abba a pucába… 😀

      Ami pedig a feedback: mai nap sokan használták azt a cabeceot, a szokásosnál sokkal többször láttam, hogy közelítés nélkül a parkett másik oldaláról (ki se szúrtam még ki) felkérte a lányt, aki mellettem állt. A lányok pedig nagy lelkesedéssel élték át azt a női szerepet amiről írtam (legalábbis amikor velem táncoltak… :D). Ha csak ennyibe került, hogy ‘elmélkedtünk’ róla és egy kicsit határozottabban került be a köztudatba, hogy ez jó és figyeljünk rá, akkor már megérte leírni – akkor is ha nem ért mindenki mindennel egyet. (ráadásul esélyes, hogy a közösség legtöbb tagjához eljutott a cikk, mert több olvasója volt, mint ahányan aktívan tangózunk az országban 🙂 )

       
  11. k.i.

    2011. április 27. szerda at 02:35

    A lezser elegancia is elegancia! 😉

     
    • Ecsedy Áron

      2011. április 27. szerda at 21:06

      Öööö…a lezser _elegancia_ csak egy másik formája az eleganciának, de nem formája a lezserségnek. Ez most kissé offtopic.

      Ha valaki ‘lezseren elegáns’, akkor a lezserséget (=mindennapiságot) sugalló imázst vett fel, ami csak annyi, hogy pl. nem öltönyben elegáns, hanem farmerben. Azonban ebben az esetben lezserségről szó sincs: egy nagyon aprólékos folyamat, hogy valaki látszólag nem-formális eszközöket használva legyen elegáns.

      Persze az elegancia szó izomorfikus, vagyis elég sok egymást nem fedő használati módja van, ergo: elegáns lehet elmélet, ruha, személyiség (viselkedés), vagy éppen épület is. Azonban elegánsan táncolni eséllyel nem fog valaki, aki lezser személyiség, mert a kettő ebben az értelmezésben ellentétes (azt hiszem ebben egyet is értünk). A ‘lezseren elegáns személyiség’ fogalma pedig nem értelmezhető: egy lezseren elegánsan öltözködő ember is elegáns, csak nem formális alkalomra öltözik, azonban alkalomra öltözik, így a fent értelmezett ‘elegancia’ és a ‘lezserség’ fogalma ebben nem találkozik, hiszen a lezserségben pontosan az a lényeg, hogy a mindennapokban az átlagember nem figyel oda mindenre amit csinál, mond, ahogy beszél, tartja magát etc… Persze nem kizárt, hogy valakinek a személyisége elegáns a mindennapokban is, de ez nem jelenti azt, hogy lezser… 😀

       
  12. k.i.

    2011. április 28. csütörtök at 01:28

    Az én tapasztalatomban a kettő nem zárja ki egymást, hiszen az is lehet lezser, aki születetten elegáns.
    Amúgy elméletileg nagyjából egyetértünk 🙂

     
  13. Márk

    2014. február 18. kedd at 19:00

    A szénbányászos megjegyzésednél sem érezted magad egy hímsoviniszta bunkónak?

     
    • Ecsedy Áron

      2014. február 18. kedd at 20:02

      Bunkónak egyáltalán nem. “Hímsoviniszta” pedig nem ettől leszek. Tekintve, hogy a nők azok akik leginkább (és ráadásul kábé 2-3 éves koruktól fogva és politikai/társadalmi rendszertől, kultúrától függetlenül) szépség alapján mérik egymást, valamint, hogy egyenjogúság lenne itten kérem, vagyis miért ne állapíthatnám meg egy nőről, hogy – külsejét tekintve – ronda? Még talán oda is elmehetek, hogy objektíve ronda (minden más személyiségjegyet nem számítva), de teljesen szubjektíve csak van jogom mondani, hogy ronda? Most írhattam volna azt is, de az meg olyan snassz. A mondást meg nem én találtam ki. Ne legyünk már annyira anyámasszonykatonája PC liberálbölcsészek (hogy a te stílusodban kommunikáljak és annak karakterét egyben le is írjam – hasonló gondossággal mint ahogyan te tetted), hogy minden nőt kinézetére való tekintet nélkül szépnek mondjunk (most ideillene a kérdés: Hány éves vagy te herceg? ). Persze szemtől-szembe az ember nem feltétlenül akarja kiemelni az illető ezen hiányosságát, pont azért mert nem áll érdekében megsérteni a másik önbecsülését (ez már azért – adott körülmények között – tényleg bunkóság lehet), de ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok tisztában az illető ezen tulajdonságával (ti. van szemem). Ami pedig a hímsovinizmust illeti: nem gondolom, hogy “nőkkel szemben lekezelő, vagy (negatív) előítéleteket tápláló” lettem volna ettől.

       
  14. Márk

    2014. február 18. kedd at 21:06

    Ha szerinted ez kultúrától/társadalomtól független, akkor csak a szűklátókörűségedet és a butaságodat bizonyítod. Ha szerinted a nők a szépségük alapján mérik egymást, akkor előítéleteket támasztó, sekélyes, hímsovoniszta paraszt. Ha azt gondolod, te fogod megmondani, ki a szép, beképzelt majom vagy; ha pedig csak mások háta mögött ekkora a szád (mondvacsinált okok alapján), akkor gerinctelen, gyáva alak.

     
    • Ecsedy Áron

      2014. február 18. kedd at 22:45

      Veled csúnyán elbánhatott valaki. “szűklátókör”, “buta”, “majom”, “paraszt”, “gerinctelen”, “gyáva” és én vagyok bunkó, mindezt így a blogomat olvasva, de tudom én vagyok előítéletes is és ráadásul minden amit írok hülyeség (miért olvasod?). 27, Pető úr, 27. De igazából így van rendjén. Beszélgessünk úgy 10-15 év múlva. Addig hagyjuk…érni a dolgokat. 🙂

       

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s