RSS

Mint égen a tangó világbajnokság…

18 máj
Mint égen a tangó világbajnokság…

Nemzetközi argentin tangó verseny rendezőből sokáig csak egy volt. Az IDO (International Dance Organization) elnevezésű, olasz illetőségű – eredetileg az IDSF/WDDSC (‘a’ versenytánc) hatáskörén kívül eső műfajok versenyeire létrehozott – szervezeten kívül más nem rendezett tangóversenyeket, ők sem túl nagy sikerrel. Egyes években az érdeklődés hiánya miatt nem is rendeztek VB-t. Bár az IDO ‘örökös elnöke’ (komolyan van ilyen titulusuk) által, a kérdésemre írt levél tanulsága szerint a kezdetektől (1981) volt argentin tangó, de a weboldalukon (amikor még nem volt konkurencia) pár éve még taxatíve szerepelt, hogy 1990-ben vették fel az argentin tangót a versenyszámok közé…

A Falkland-háború (Malvinas-háború, ahogy az argentinok mondanák) előtti időszakban Európában nem volt autentikus tangó, még az argentinok sem vitték túlzásba otthon. A források szerint a 80-as évek végén hozták újra át Észak-Amerikába és Európába újra elindítva a tangó-reneszánsz időszakát, illetve Argentínában is ekkor kapott új erőre, tanulta meg az új generáció ahogyan ezt Gustavo Naveira és Sebastian Arce is elmondta…

Most egy kicsit el fogok kalandozni. Feltételezem, hogy az Eurovíziós Dalversenyt elég sokan láttátok. Az EBU (European Broadcasting Union) azzal a céllal hozta létre 1955-ben, hogy összemelegítsék, a második világháború alatt kissé elhidegült európai országokat. Az első ilyen versenyt (akkor még Grand Prix néven futott) 1956-ban tartották (jó politikai érzékkel, a háború alatt is semleges) Svájcban. Bár egy időben kitermelt olyan számokat, mint a Waterloo (ABBA), Diva (Dana International), olyan sztárokat, mint Celine Dion, sőt a Riverdance első előadása is a verseny intermezzójaként került képernyőre, a dalverseny túl sok vizet nem zavart a slágerlisták és a könnyűzenei ipar életében. A műsor hivatalosan dalverseny, a mainstream ‘pop’ csak véletlenül ragadt rá, mert alapvetően nincs a szabályok között semmilyen műfaji megkötés. Résztvevők lehet bármely EBU tag, amely a háztartások 98%-ának szolgáltat az adott országban (szolgáltatási területén) és amely a Council of Europe tagja, vagy az 1-es régióban, vagyis a European Broadcasting Areában található. Ez utóbbi a definíció szerint magában foglalja az összes közel-keleti, észak-afrikai országot, de a kaukázusiakat, Jordániát, és még Szaud-Arábia északi részét is…

A dalverseny indulóját a nemzeti műsorszolgáltató jelöli ki (nincs megkötés, hogy verseny vagy más módszer alapján), országonként egyet. A verseny jelenlegi pontozási rendszere szerint nyílt szavazás folyik, ahol a pontok 50%-át a közönség, 50%-át egy szakmai zsűri adja, de ez kissé csalóka. Csak 1998 óta kezdték el a teleszavazást (előtte zsűri döntött) és azt sem minden országban, viszont egy időben a zsűris rendszert meg is szüntették, ami viszont nagyon erősen a kulturális-etnikai kapcsolatok mentén törte az eredményeket, ezért 2010-től hibrid lett a rendszer. Az EBU alapító tagjai automatikusan a döntőbe kerülnek (az érdekeltség fenntartása végett), de mindenki más egy többfordulós elődöntőn keresztül jut oda. A nagy trükk, hogy a döntőben 25 ország szerepelt pl. 2011-ben, míg minden ország csak 10 indulónak adhat pontot. Nem kell sokat számolni, hogy kitaláld: a tömegszavazásnak kicsi a befolyása az eredményre, hiszen az átlagember 1 vagy 2 szavazatot ad le, míg a zsűri helyre pontoz (vagyis 10-et), ráadásul a zsűri sokkal konzekvensebben, politikusabban tud szavazni egy ország teljes populációjához képest. Persze ott vannak még az egyéb torzító tényezők is: a demográfia, az stíluskülönbségek, az emeltdíjas hívású szavazás…


(a spanyol versenyző ‘tangót’ énekel 1982-ben…a dolog pikantériája, hogy a dalverseny rendezője az Egyesült Királyság volt…a Falkland-háború kitörése után három héttel…)

Miért is mondom mindezt el? Mert a sok szabály, a nagy nemzetközi figyelem, előszelekció, a nagy nézettség és az elképesztő költségvetés ellenére a dalverseny minden csak nem dalverseny. Az ember joggal feltételezhetné, hogy a nyertes Európa legjobb előadója. A gyakorlat azonban mit mutat? A nyertes sokszor csak a dalfesztiválon hallható, és az igazi slágerek nem itt születnek (tisztelet a nagyon ritka kivételnek), de legtöbbször még csak fel sem fedeznek senkit. A szavazás láthatóan átpolitizált, a dalok elég hullámzóak és a stílusuk annyira különbözik, hogy nehéz lenne eldönteni mit is értékelnek rajta: a dalt, a műfajt, az előadó képességeit, az előadó személyét, imázsát, életkorát (milyen demográfiának tetszik), vagy a körítést, a showt? Ráadásul kicsiny hazánkban nem találkozunk még egy fontos dologgal: a promóciós turnékkal. Igen, igen…egyes országok előadói ezerrel promótálják a dalukat más országokban… Vagyis: adott egy nemzetközi nyílt verseny, ahová a nemzeti EBU tag műsorszolgáltató dönti el, hogy kit küld, ahol a pontozást olyanok végzik, akik nem értenek a zenéhez (a közönség – ugye – nagyrészt nem szakmabeli), akik politikai és etnikai-kultúrális alapon döntenek, illetve egy olyan zsűri, aki nem nyilvánosan dönt és mivel nincs közös értékelési szempontrendszer, így egyáltalán nem biztos, hogy a zsűri döntése nem egyéni ízlést tükröz vagy éppen csak politika/taktikázás. Mitöbb nem teljesen valószínűtlen, hogy Azerbajdzsán egy taktikázás mellékvizén nyert…és az sem elképzelhetetlen, hogy (az előzetes felmérések alapján) az egyik favoritnak kikiáltott magyar versenyző csúnyán lemaradt ezért. De most már tényleg nagyon elkalandoztam…

Szóval, vissza a világbajnokságra. Az IDO versenyek, a szabályok pár évvel ezelőtti megreformálásáig meglehetősen laza szabályok mentén folytak. A selejtezőkben, elődöntőkben az összes pár együtt táncol, a döntőben páronként külön-külön előadnak egy showt. Senki nem írta elő milyen is az az ‘argentin tangó’, hogyan kell kinézzen. Alkalmasint indult olyan pár – pl. azon a versenyen, amin, az IDO rábeszélésére, elindultam anno Glotz Marcsival – akik effektíve rumbát táncoltak (tangós pózokkal tarkítva, európai, ‘tangós’ zenére) és dobogósok lettek… A pontozók egy részét ismertem más műfajokból. Ugyanis egy IDO verseny nem tiszta műfajokkal dolgozik, hanem egy nap letolnak 8 különböző versenyt a jazztáncon, a mambón, a boogie-woogie-n, a mixing blues formáción, a páros show, show-formáción át még vagy kéttucat lehetséges műfajban, nagyrészt azonos pontozóbírókkal. Konkrétan az általam látott versenyeken nem nagyon fordult meg olyan bíró aki effektíve táncolt tangót valaha. Azon a versenyen amin voltam két bíró látott tangót valaha életében a verseny előtt, élőben, ebből egy olasz és egy olyan szlovén, akit még évekkel korábban én rángattam el Radnai Tomival közösen anno a Tango Pasión c. utazó tangó előadásra Ljubljanában.


(showtáncosok tangóimitációt táncolnak – mégis ők a legjobban promótált brit argentin tangós pár, ami addig nem is baj, ameddig nincs párszázezer ember akit meg kell győzni arról, hogy ennek igen kevés köze van a tangóhoz – akkor is ha szép -, és ha ilyet szeretne tanulni, akkor menjen bátran, csak ne tangó tanfolyamra… ja igen: és ők is kétszeres argentin tangó világbajnokok…és még mielőtt “showtangót” kiálltasz, olvass tovább…)

Persze ezt a rendszert gyorsan megváltoztatták, amikor belépett a képbe a ‘Mundial’, vagyis a Buenos Aires-i Campeonato Mundial de Tango, sok argentin állami támogatással és persze azzal a verhetetlen PR-ral, hogy a tangó argentin, tehát a legjobban az argentinok tudják, hogyan kell ezt csinálni. Ekkor az IDO kicsit ‘argentinizálta’ a Mundial szabályai alapján a szabálykönyvet, így már valsot és milongát is kellett táncolni az elődöntőkben, illetve a tangó is improvizált kellett, hogy legyen. Maradt a showtangó koreográfia a döntőre. Ez az addig főleg más műfajokból ‘áthallgató’ táncost láthatólag megzakkantotta. Addig az IDO versenyzők zöme számára a tangó az egyik koreográfiájuk volt. Konkrétan volt olyan olasz táncos, aki világbajnokként végzett a versenyen, de mégis azt, hogy egy boleot hogyan kell levezetni én (is) tanítgattam neki a Tutaj utcában… Persze a koreó az ütött, meg azóta megtanult tangózni is. 🙂

Korábban sokat írtam a témában konkrét IDO és BsAs-i versenyekről, magyar indulókról, elért helyezésekről, belsős infókkal is, de talán az mutatja a legjobban a versenyek szerepét, hogy egyetlen világbajnok sem volt soha a ‘legjobb’. Egyszerűen a mesterek, de még a hivatásosok nagy része sem indult el soha ilyen versenyen, illetve ha néha-néha tette, azt csak azért tette mert jól néz ki a CV-ben és/vagy nem akart elmaradni – köztisztviselői szlenggel élve – egy helyi ‘papírgyűjtőtől’ (utalva azokra, akik két-három diplomával, több nyelvvizsgával, esetleg tudományos fokozattal egy vagyont kerestek a köztisztviselői bértábla alapján, de közben nem végeztek ennek megfelelő szintű munkát). A Mundial bár sokkal nagyobb és végtére erőteljesebb mezőnyt sorakoztat fel, inkább a lelkes és egyre tehetségesebb fiatalok bemutatkozási lehetősége mintsem a legjobbak gyűjtőhelye. Különösen, mert a Mundial csak két elég jól behatárolt stílust és tanári hátteret értékel. Az egyik az ún. escenario, amit leginkább úgy lehet leírni, hogy a nagy színpadi táncshow-k elsősorban előadásmódot és akrobatikát igénylő, de tangóra főleg külsőségeiben hasonlító, leginkább Osvaldo Pugliese zenéjére táncolt koreográfiái. A másik pedig a salón. Pontosabban az a salón, amit a nagy színpadi táncshow-k színpadi táncosai hypeoltak fel, építve a hagyományra, hogy a tangó csak akkor ‘salón’-képes, ha elegáns és egyenletes (fluid). Sem azok az öregek, akik még a 80-as években hozták magukkal a tudást, sem pedig az ún. apilado/milonguero táncosok nem ezeket a stílusokat táncolták. A ‘nuevo’-nak aposztrofált fiatal generációról ne is beszéljünk. Ennek tetejében a tanári-pontozói gárda egy elég jó szakszervezetet képez a műfaji jellegzetességek (hagyományok) védelmében, így sokszor érte szó a ház elejét, hogy kissé részrehajlónak tűnik a végeredmény. Mindenesetre konkrét és érdemi értékelési szempontrendszerről nem tudni, illetve ami van, az elég egyértelműen egy meghatározott érdekcsoport személyes stílusát propagálja (és a taktika működik, mert a Mundialig szinte ismeretlen, vagy más formában ismert stílusok, a Mundial által bebetonozott formában kezdtek el terjedni).


(Virulazo az egyik nagy név, akire minden mai mester hivatkozik, hogy tanult a nagyöreg milongérók közül. 1939 óta táncolt (13 évesen kezdte) milongákon, 1952-ben versenyt is nyert mintegy 150 induló között. Nos…így táncolt a 80-as években…)

Talán ezért is lehetett az, hogy a korábbi Mundialok egyik szponzora a Darcos – korábban főleg cipőkkel foglalkozó cég, most már táncstúdiót is üzemeltetnek – indított egy magát nem világbajnokságnak hívó világbajnokságot, a Campeonato Intercontinental de Tango Argentinót. Ez alapvetően egy salón-light verseny. Light, mert a megkötések elég lazák: nincs magas boleo, gancho, emelés, vagyis flancos figurák, és itt is elegancia és fluiditás a lényeg, de kiemelten megjegyzik, hogy a stílus nem érdekli őket, ameddig ezek a paraméterek megvannak (a Mundialon stílus alapján is kivágnak – talán ezért indult azon világbajnokságnak nevezett eseményen harmincnál is kevesebb Dél-Amerikán kívülről származó táncos) Meg talán más a pontozói gárda is más, pontosan ezért. Mindenesetre ez már a harmadik fajta VB.


(miheztartás végett bevágtam a 2008-as Mundial győztesét escenario kategóriában, ami talán a legjobb showelőadás a verseny történetében: a maguk műfajában nem rossz amit csinálnak, de egy átlag tango cena showban – az Argentinában népszerű vacsorával egybekötött tangóelőadás – nem nagyon lógnának ki)

Miért is van ennek aktualitása? Mert nyáron megint lesz VB Buenos Airesben, illetve az európai előselejtezője Torinoban, Tangó Európa Bajnokság címen, amelyen viszont több magyar pár is elindul (sajnos a VB egyidőben van a Danubiando Budapesti Tangó Fesztivállal, a torinói EB pedig a Porecben megrendezésre kerülő Summertango fesztivállal). De azért is van aktualitása, mert ebben az évben két világbajnok is meglátogatott bennünket, a harmadik ‘hazai’ mellett: az post-reform IDO győztes Nicoletta Pregnolato (más partnerrel, mint akivel anno versenyzett – nekik tanítgattuk azokat a boleokat) és az Intercontinental győztes Juan Martin Carrara és Stefania Colina. Amúgy járt nálunk korábban is egy sor IDO világbajnok, ezek közül a kellemes kivétel – a szintén CV miatt versengő – Guillermo Merlo és Fernanda Ghi volt, aki nyomot hagyott valamennyire a hazai közösségben.

Az egyszer biztos, hogy az átlagember szemében a ‘világbajnokság’ kifejezésre az olimpia, és általában véve a sport kemény, sokszintű, helyi, nemzeti és nemzetközi versenyrendszere ugrik be. A tangóban a versenyek legjobbika is alulról súrolja az Eurovíziós Dalverseny szintjét: tök jó, hogy van, meg izgalmas is megnézni, néha vannak jó, sőt igen jó táncosok is, mitöbb, ezek még nyerni is tudnak (ami egyáltalán nem garantált a dalversenyen), de, hogy a világbajnoki cím miatt lenne valaki a legjobb a műfajban, vagy akár kiemelkedő…sajnos még az sem biztos, hogy amit táncol az egyáltalán tangó. Hogy párhuzamos példát hozzak, a dalversenyen idén nyertes azeriektől is csak ez tellett a végén (4:40-től nézd):

A végére csak annyit tennék: tudtátok, hogy létezik egy Eurovíziós Táncverseny? Nem vicc: 2007 óta. 2009-ben már nem rendezték meg, mert ‘kevés volt az érdeklődés’ (gondolom az EBU tagok között). Mindenesetre – meghatározatlan időpontban – a következő eseményt Bakuban, Azerbajdzsánban fogják megrendezni… Elképzelem, ha jövőre az azeriek ezt is megrendeznék a dalverseny oldalvizén és Magyarország részt venne, akkor mekkora pörgés lenne megint táncos körökben a húsosfazék körül…

Advertisements
 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011. május 18. szerda hüvelyk Érdekesség, Bestof, Kezdőknek, Sztár, Vélemény, Zene

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

One response to “Mint égen a tangó világbajnokság…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s