RSS

Argentin néptánc nem egyenlő tangó

07 jún
Argentin néptánc nem egyenlő tangó

A tangóról mindenki szereti azt mondani, hogy ‘urbánus néptánc’, illetve az argentin jelző miatt automatikusan teszik az egyenlőséget Argentína nemzeti tánca és a tangó között. Pedig csak a bogár és rovar mindenki által ismert halmazelméleti problémája forog fenn…

Hogy érthető legyen ki kivel van, néhány érdekes tényadatot érdemes megfigyelni. Argentína és Buenos Aires hasonlóan viszonyul egymáshoz, mint Budapest és a vidék, vagyis a főváros óriási demográfiai és kulturális vízfejként tornyosul az arányaiban annyira nem túl népes vidék fölé. A kezdetekben persze ez nem így volt, hiszen 1880 körül egy alig másfél milliós országban egy százötvenezres település (Buenos Aires egyik beceneve a ‘Gran Aldea’, a nagy falu), sem létszámában, sem kulturális jelentőségében nem bírt akkora különbséggel, mint ma, amikor Buenos Aires és külvárosai közel 16 millió embernek adnak otthont a 40 milliós Argentínában, amelyet párszázezertől milliósig terjedő tartományi fővárosok sem nagyon törnek meg. Ehhez vegyük hozzá, hogy a területi arányok sem kiegyensúlyozottak, hiszen Buenos Aires régióhoz képest az ország szinte üres, tekintve, hogy a 2,8 millió négyzetkilométeres (30 Magyarországnyi) terület tizedét foglalja el Buenos Aires provincia, a maradék 25 Magyarországnyin alig 2,5 Magyarországnyi ember osztozik. Tekintsük úgy, hogy Pampa (kietlenség) = Puszta x 10.

Tehát a korabeli Buenos Airesben a városi populáció töredékét érdeklő tangó nem kifejezetten volt mainstream. Később egy rövid aranykort leszámítva, szintén nem volt túl mainstream, ahogyan ma sem az. Persze, persze egy egész turistaipar épül rá, de igazából pártízezer ember szórakozása egy negyvenmilliós országban, ott is főleg Buenos Airesben. Az ország többi része kevéssé érdekelt a dologban, vagyis nem pörög jobban a tangó mint hazánkban mondjuk a versenytánc. Azonban vannak más táncaik is. Ezek mind ugyanabba a kategóriába esnek, mint Magyarországon a néptánc: kevesen tudják jól, sokan próbálnak valami arra emlékeztetőt alkotni, de azonban nem kérdés, hogy a tömegeket a kiváló quickstep sem fogja nagyon meghatni, míg egy ütős legényes legalább talán. A tangó Argentinában, vidéken (El Campo) a város elegántos, kissé modoros és egyben dekadens tánca. Ezeknek az argentin folklórtáncoknak a nevei ismerősek azoknak a fülében, akik ismerik a tangó korai történelmét: gato, huella, tonada, cifra és persze a chacarera, zamba (nem is hasonlít a brazil samba táncra), malambo (pár urugay-i import műfajjal, mint a murga és a candombe). A milongát és a polkát szándékosan hagytam el, mert azok szinte teljesen elolvadtak a tangóban (már ami a technikát és karaktert illeti).

A folklór táncok egyszerűen sokkal több embert mozgatnak meg – ha felületesen, alkalmi nézőként is -, mint a tangó. Talán ezért is van, hogy egy sor ismert név a tangóban (pl. Mariana Montes, Sebastian Arce is) folklórral kezdte (azok is akik nem dicsekednek vele). Nyilván rengeteg előnyt jelent, ha valaki kulturálisan, térben és időben is átlátja egy adott közösség mozgásának gyökereit. Olyan dolgokra tapasztalhat meg a tangó alapjait képező kultúra összetételéről és működéséről, amelyre – különösen így Európából – mások még akkor is kevésbé láthatnak rá, ha a Rio de Plata mentén éltek és nőttek fel.


(Chacarera a Caminitoban, Buenos Aires)

A chacarera az elmúlt évtizedben a tangós körökben (hála a sok argentin folklór táncosból tangósba avanzsált argentinnek) nemzetközi szinten is egyre jobban elterjedt. Egyszerű, vidám és könnyen tanulható: ideális tömegtánc. Persze rendkívül leegyszerűsített formában, mert a profik ezt is elő tudják adni káprázatosan bonyolultan.

A milongák egyik betétjeként elő-előfordul, feldobva a hangulatot és megtörve a tangó kissé édes-savanyú-kesernyés jellegét. Persze itt Európa keleti peremén (majdnem provinciát mondtam) ez a szokás is nehezen gyűrűzik be, de a mi késik nem mind négyes metró! Buenos Airesben kezdték el a szokást feltehetőleg tudatosan, kultúrmegőrzési céllal, de a porteñók kevésbé voltak rá vevők, mint a nyugat. Ami a szépsége ezeknek, a felületes európai szemmel elég egy kaptafára gyártott táncoknak, hogy egy sor tangó elemet könnyebb megérteni rajtuk keresztül. A fizikai kontaktus szinte teljes hiánya ellenére masszívan párra alkalmazott táncokról van szó (bár ez a paraméter lehet, hogy modern visszahatás a tangóból), amelyből leginkább nő és férfi közötti évődés jön le, a nő egyetemes és elegáns nőiessége mellett, a férfi szerepe a játékos (chacarera), érzelmes latin macsótól (zamba) a Ford Fairlane stílusú atommacsóig terjed (malambo). Mindegyik táncnak van egy szerepe, alkalma és karaktere. Ebből a zamba és chacarera az ‘elérhető’ átlagember számára, bár ahogyan az az idős néptánctanár néni vélekedett (és érvelt), akinél el voltam szállásolva amikor először Buenos Airesbe látogattam: a zamba lényegéhez, a ‘finomságokhoz’ rengeteg idő kell (végül is, melyik táncnál nem?).


(Zamba)

Persze a flamenco gyökerek jól látszódnak, a zene hangzásában pedig az indián (bocs: bennszülött) jelleg. Az egyik leglátványosabb és fizikailag a legnagyobb felkészültséget igénylő (ma már csak színpadi tánc, mint pl. a legényes) műfaj a fentiek közül a malambo. Táncosokat, tangózenészeket is inspirált, ha másért nem az elképesztő bonyolultságú, páros ütemeken mesze túlmutató ritmika miatt (ld. Osvaldo Pugliese Malambeao-ja amiről csak egyetlen – a CD-lejátszó ugrálása miatt félresikerült felvétel van a Youtube-on).


(Malambo – itt felhívnám a nyámnyilaságra hajlamos táncostársaim figyelmét, hogy a fickó másodpercenként 2-5x csapja a talajhoz lábfelülete minden talaj felé fordítható oldalát mintegy 5 percen keresztül és nyilvánvalóan még a saját lábán tud elsétálni. Mivel a legkorábbi tangótáncosok abból a közegből jöttek, ahol egy ilyen tánc nem volt megterhelő, így következtethetünk arra, hogy ilyen erős lábakkal mire voltak képesek tangóban. Annyi biztos, hogy az ő esetében az orbitális seggberúgást a szó legszorosabb értelmében kell érteni…)

A malambo másik érdekessége, hogy alapját képezi annak a ‘tradíciócsomagnak’, amelyet az ún. ‘gaucho showkban’ láthatunk, amelyek tschikósch-gulásch jelleggel kapnak helyet, főleg cirkuszi keretek között. Ezek túlnyomórészt ritmikai, akrobatikus és egyéb showelemekre építenek, amelyek a tánc mellett különböző eszközöket is felvonultatnak, pl. egy mazsorettes jelleggel felvonultatott óriásdobot és a bolókat, vagyis a zsinórra kötött golyókat, amelyeket elképesztő frekvenciával csapdosnak a földhöz egyszerre állítva ritmikai, táncos és ügyességi feladat elé az előadót (magyar párhuzam talán az ostorpattogtatás és a lovasakrobatika lenne). Itt nem mellékesen érdemes megjegyezni, hogy a máíg tisztázatlan szemantikájú és írásmódú ‘boleo’ nevű figurának az egyik magyarázata, hogy a bolok visszapattanását hivatott kifejezni. Maga a bola amúgy vadász- és befogóeszköz Dél-Amerikában: az egymáshoz kötött golyókból álló fegyvert fej felett megforgatták és eldobták, amely a célpont lábaira akadva és felcsavarodva tette azt mozgásképtelenné, jól megküldve akár csontot is törhetett, és már a Kolumbusz előtti időkben is használták Patagoniában. Ha már boleo: a fenti malambo videóban többször is látható hasonló mozdulat (persze lehet, hogy ez már a tangó visszahatása). A macho jelleg ellenére az utóbbi időben ez a műfaj azonban elnőiesedett (talán az ügyességi feladat és színpadi táncos előadások elnőiesedése miatt is). Ilyen ‘boleadoras’ folklórmixet hazánkban is láthattunk Julia Migenes showjában José Castro előadásában már 2004-ben, de ma már vannak hazai képviselői is a műfajnak (akiket tangós körökben nem nagyon ismernek).


(Boleadores)

A post apropóját az adja, hogy most hétvégén (június 10-12) teljes hétvégés alapozó kurzus lesz chacarerából és zambából Budapesten, egy folklór tanár, Marcelo Héctor Alvarez vezényletével. Ez nem sűrűn előforduló esemény – bár egyszer volt kísérlet chacarera oktatásra, a jelenlévők között nagy sikerrel -, különösen specialista oktatótól. Aki nem szeretne értetlenül csücsülni, amikor a tangós társaság felkapcsolja a villanyt és elkezdenek közösen (és nem csak párosan) bulizni, feltétlenül próbálja ki legalább a bemutatóórán, most pénteken a Tiszti Klubban, a Krisztina tér 1. alatt, a Váralagút túlsó végén. A buggyos naci opcionális… 😀

Weboldal: http://sinpalabras.org/ (8-án déltől)
Facebook event: https://www.facebook.com/event.php?eid=227090803969567

Reklámok
 
3 hozzászólás

Szerző: be 2011. június 7. kedd hüvelyk Érdekesség, Bestof, Hír, Kezdőknek, Zene

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

3 responses to “Argentin néptánc nem egyenlő tangó

  1. endre

    2011. június 13. hétfő at 01:58

    azért az egyik lányon a videón térdvédő van és azt valszeg nem a 4 es metró okozta 🙂

    endre

     
    • Ecsedy Áron

      2011. június 13. hétfő at 02:29

      Nem egészen értem mire célzol? Minden kopácsolós és forgásokkal tűzdelt tánc strapás térdügyileg.

       

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s