RSS

A szomszéd zsebe mindig zöldebb – avagy tangó közgazdaságtan

27 jún
A szomszéd zsebe mindig zöldebb – avagy tangó közgazdaságtan

Népnemzeti szokásunk a másik zsebében kutakodás. Előszeretettel hisszük a másikról, hogy a mi kettő forintunkból vesz Ferrarit és legfőképpen a mi kettő forintunkért (mert az nekünk sok) minimum bármikor mehetünk azzal Ferrarival… Akkor nézzük is meg mi kerül azon a fotelen annyiba.

Már régen meg akartam írni ezt a bejegyzést. Elkezdődött a fesztiválregisztráció és vele a szokásos fesztivál előtti vergődés a szegény magyarról, akinek a fizetése nem nyugati – csak az életszínvonal igénye.

Bemelegítésnek olvassa el mindenki ezt a menő-nemmenő bejegyzést az Indexen

Tehát kezdjük Ádámnál és Évánál. Egyszer úgy egy évtizeddel ezelőtt a milongákat szórakozásból szervező emberkék 300 forintos belépőt kértek, amiből a költségeket fedezték. Ingyen volt majdnem minden, a teremért esetleg valami aprópénzt fizettek. Tangósaink hozzászoktak, hogy a parkolópénz is többe van, mint a milonga. Később növekedtek az igények, azonban a milongák árai ezt nem követték. A fesztiválok is így indultak eleinte: pályázati (apró) pénzből, sok ember ingyen munkájával és általában a pár külföldi oktató kedvezményes kelet-európai áraival (mondjuk fele) és leadott igényeivel (házi koszt, lakásban szállás etc.). Aztán a fesztiválból tényleg fesztivált csináltunk és persze mindenki elkezdte benyújtani a számlát azok közül, akik eddig ingyen dolgoztak. Nyilván, de ez így is lenne rendjén. Elvégre is a szórakoztatás is munka, akkor is, ha a szórakoztatottak úgy gondolják, hogy nekik nem az (jéé…). Az átlagember ebből mit lát? Minden drágább, mint szokott lenni: tehát BIZTOS a szervező szedi meg magát. Óóóó jee.

Az első nagy balhé 2008-as fesztiválon volt, ahol a szombat esti milonga (két hazai zenekarral és a meghívott tanárok fellépéseivel, vacsorával (!) és welcome drinkkel) 5000 forintba merészelt kerülni (ebből csak a vacsora 2800 Ft volt). Most pedig kaptam egy infót, miszerint vannak hazaiak akik arra várnak, hogy a 12-20€ közötti workshop árak – csak nekik – olcsóbbak lesznek. Most eltekintve attól, hogy ebből a megkülönböztetésből összeurópai közbotrány lenne, akkor számoljunk csak egy kicsit.

A fesztiválra érkező tanárok kedvezményes díja 4000€ körül átlagolódik. Egy napra az ellátmányuk szállásból (mert nagyon jó fejek, így 65€/éj/fő – a minimum elvárás jellemzően különálló hotel lakosztály minden személynek), étkezésből (6000-10000 Ft /fő/étkezés + a kísérőjük is eszik valamit, ami legyen 4000Ft – nem, nem esznek házikosztot), taxiköltség (2-3000 Ft/nap/fő), egyéb apró figyelmességek. A tanárok 5-7 napot töltenek itt. A repülőjegyek átlagosan 90.000 Ft körül vannak (per fő). Vagyis a költség kis fejszámolással kihozható, hogy egy főre átlagosan 800.000 Ft költség jut. Ezeket a költségeket kell a workshopokkal és azzal az egy milongával, amin fellépnek megtermelni – természetesen a milonga, a workshopok és fesztivál egyéb költségei mellett. Először nézzük is azt a milongát…

Egy milonga költségei helyszínköltségből, technikai költségből (hangosítás, fény, hangszerbérlés) jegyszedés-hostess díjából, a DJ díjából, a zenekar fellépti díjából, a táncosok fellépti díjából, utazási, szállás és ellátási költségeiből áll össze. Ezek pl. a RAM Colosseum milongát nézve a következők: 1,5 Mft + ÁFA helyszínbérlés, 3 hostess 6 órára mintegy 24.000 Ft, DJ és a fellépő itt már ki lett fizetve korábban, így az most legyen nulla, zenekar szállás, ellátás és utazási költsége 7 főre 900.000 Ft, a fellépti díjuk 2800€. Vagyis a milonga összköltsége potom 3,5 MFt, amiben nincs benne a fellépés költsége. Gondolom nem kell sokat számolni (3,5 Mft / 300 fő = 11.600 Ft), hogy kijöjjön: ezt a milongát máshonnan kell dotálni – ezért csinálunk délutáni koncertet, tangó showt. A többi helyszín persze olcsóbb úgy 80.000 és 400.000 Ft között mozognak, a zenekarok költsége 1500-3200€ között mozog. Az átlag milonga költsége így zenekar függvényében 300.000 és 2Mft között mozog, persze az olcsóbbak a hét elején vannak, így azoknál egy 100-120 fős létszámra kell számolnunk.

Lássuk akkor a workshopokat. Van 36 darab workshop, 30 fős várható átlag, és 40 fős maximum létszámmal. A milongához nem számoltuk hozzá a tanárok költségeit, így azt ide számolom. Vagyis egy workshop egy főre eső költsége a terem, ‘jegyszedő’ és persze a szétporlasztandó marketing, adminisztrációs (adó) és egyéb szervezési költségek nélkül (9 tanár 800.000 Ft átlagköltséggel): 6666 Ft, tehát 24,6€.

A fenti költségeknél csak a színvonalból lehet ‘húzni’ (tornaterem á la tengerparti szomszédunk), vagy a méretből (á la másik déli szomszédunk, ahol biztosan sokat kerestek, de az egyetlen úgy 300 főnél többet nem bíró helyszínre 600 fő felett engedtek be). Persze a sokszorosan ismételt helyszín is költségcsökkentő, csak kérdés, hogy jövőre még visszajönnek-e?

Ha minden necces, akkor vajon hogyan fog sikerülni? Nem tudjuk. Soha nem tudjuk. Majd kiderül. Elvileg kijöhet nullára.

Hogy mások hogyan csinálják? Drágábban, támogatással, más színvonalon. Miért, mert megtehetik. A berlini vagy amszterdami fesztivál árai cirka a duplája (!) a Danubiandóénak. Talán ez az oka, hogy egy sor külföldi 15-ösével veszi a workshopokat. Vannak helyek, ahol a helyi önkormányzat, vagy tartomány, állam által fenntartott helyszíneket nem úgy adják ki, mintha céges rendezvényre kellene, piaci árakon (mint Budapesten), hanem még támogatást is adnak az ingyen terem mellé. Vannak helyek, ahol lehet szponzort találni egy ezer fős rendezvénynek. Vannak ahol a helyszínt azért választják mert olcsó (csak kicsi, vagy nem túl izgalmas, esetleg csúnya is). Van, hogy ezek közül több is érvényes…

A fesztivált kibeleztük. De nem csak itt van probléma. Milongák és oktatás.

Mit csinál a milongaszervező? Letesz egy magnót egy közterületre és pénzt szed. Igen, lehet így is. Ahol viszont bevállal egy bérleti díjat (vagy minimum fogyasztást – ugyanaz), költ a marketingre, költ a zenékre (esetleg ő a DJ), hangosításra, horrible dictu szeretne jogdíjat, áfát fizetni és nem feketén szervezni a dolgot, nos ott az átlag 40-60 fős részvételi létszámok mellett a hajára kenheti az 500 forintos belépőt. Mennyibe is kerül egy milonga? Nos, ha egy hazai DJ-t meghívunk (és nem olyan jó fej, hogy ingyen akarjon most éppen dolgozni), akkor óránként illik neki bruttó 4000 Ft körül fizetni és ez is elég harmatos. Ez egy akármilyen külföldi DJ-nél, inkább 60€-nál kezdődik. A helyszín sokat szórhat. Egy kis kávézóban (20-30 fős parkett) ez lehet egy minimum 20.000 Ft körüli fogyasztás, de egy kicsit nagyobb helyszínen gyorsan a 40.000-80.000 Ft sávban találjuk magunkat (plusz ÁFA, ha számla is kell), illetve a 100-200 fő befogadásra alkalmas terület már a 100.000-300.000 Ft-os sávban mozog per este. Persze a korlátozások is mások a helyszíneken, mert a drágább helyeken tovább lehet ottmaradni ennyiért, míg az olcsóbbaknál éjfélkor, legkésőbb egykor lemegy a roló.

Tehát egy pici milongán is össze kell gyűjteni 40.000 forintot, ami azt jelenti, hogy a lefogyaszthatóság ide-oda, negyven ember 1000 Ft-os belépővel éppen kitermeli. A többiről ne beszéljünk, mert ott a kapacitás és a költség nem arányosan nő, ergo, azok csak drágábbak (és rizikósabbak is). Miért van akkor 500 vagy ‘csak’ 1000 forintos milonga? Mert a szervezők ingyen szervezik, a DJ annyit kap, amennyi jut, ha egyáltalán és mert néha át lehet kissé verni a vendéglátóst a saját álmaival, miszerint azt gondolja, hogy lényegesen több bevétele is lesz a tangósokból, mint a kötelező fogyasztás. Amikor pedig leesik neki, akkor költözik a milonga.

Workshopok. Egy fesztivál-workshop és egy év közbeni workshop más súlycsoport. Ugyanis a fesztiválra érkező sztárok igényeit év közben nem tudjuk megfizetni, a hazaiak akik ennyit áldoznának, nincsenek elegen. Az év közben általában turné, vagy nyaralás mentén ‘leakasztott’ tanárok ellaknak egy lakásban, át is vonatoznak egy szomszédos országból és nem akadnak ki, ha nem menő éttermekbe viszed őket. A másik oldalról azonban kérdőjel, hogy hányan mennek el a workshopokra és mennyi a tűréshatár. 1500€ alatt jóérzésű argentin tanár nem csinál semmit, helyszínt 5000 forint/óra alatt csak ha nagy mázlid van, utazási költség legyen minimum 40.000 Ft. Egyéb költség (szállás, kaja, közlekedés) legyen 30.000 Ft. 6-8db 90 perces workshop eladható egy hétvége alatt, ennél többet nem lehet megtölteni. Vagyis a legjobb esetben egy workshop költsége mintegy 67.000 Ft. Lenne, de 1500€-ért csak 6 órát fognak neked tartani. Mivel a két óra pluszköltsége magasabb lenne mint az egy workshopra eső átlag, a megtöltés rizikója is emelkedik, így a 6 órás varáció a legolcsóbb per óra: cirka 79.000 Ft-ról beszélünk. Erre átlagosan 25 főt lehet kalkulálni (már csak a terem mérete miatt is), így 3200 Ft/fő/ws környéke lenne a minimumköltség amiből ki lehet indulni.


(még egy magyar zseni, aki külföldön lett sztár – szülei beregszásziak)

Nem csak a magam nevében javasolom mindenkinek megfontolásra: a fent latolgatott számításokban egy közös van, a személy, aki nélkül az egész nem jöhetne létre egy fillért nem kap, se munkájáért, se a befektetéséért, sem a rizikóért, semmiért. Erre szokták páran rávágni, hogy de miért is? Elvégre is ezért miért járjon? Hányan adják fel az állásukat, vesznek ki szabadságot, hogy segíthessenek? Hányan adják oda a félretett pénzüket, hogy nesze, használd – ha elbukod nem baj? Nem mondom, volt már rá példa, de a trend nem az, hogy több havi átlagfizetésnek (fesztivál esetén: a házad árának) megfelelő összeget ajánlanak fel ilyen célra csak úgy, rutinból. Fordítsuk meg: mit csinálsz helyette? Elköltöd magadra, családodra. Dolgozol vagy pihensz, hogy pénzt kereshess. Akkor a szervező miért csinálja? Vagy akkor most ne csinálja? Több, mint egy évtizede lelkes társadalmi munkások építik azt a hátteret, ami miatt egyáltalán van lehetőséged válogatni, nem gondolod, hogy ezek is szeretnének egyszer megélni abból amit jól csinálnak (és ez a valami a szervezés)? Kérdezz meg egy vidékit, neki mit jelentene ha lenne akár a töredéke is annak ami itt van…

A másik dolog, amit érdemes végiggondolni az amit a köznyelv cigánykodásnak hív (a romáktól bocs, no offense intended). Alkudni a profitból lehet. Nem a munkának a költségéből, a profitból. Ha nincs profit, nincs kedvezmény. Amikor viszont valaminek a bekerülési költségét próbálod megkerülni, akkor viszont azt valaki kifizette. Vagy pénzzel, vagy munkával. Ha ezt nem akarod kifizetni, akkor az pontosan olyan, mintha pénzt kértél volna el attól a valakitől. Te mennyire örülnél, ha a főnököd fizetéskor nekiállna alkudozni, hogy csak a kétharmadát adná oda, mert most nincs pénze, meg különben is kell másra is?

Nálunk a szervezők közül szinte mindenki a munkája értékét fekteti be, hogy kedvezményt adhasson, mert túl kevesen vannak azok akik ezt ‘veszik’ és nem nagyon érzik, hogy a jelenlegi árakon is a szervező óriási szívességet tesz, ingyen dolgozik, amit soha, semmilyen módon nem kaphat vissza – ellenben még ebből is van, aki szeretne alkudni és fel van háborodva ha nem lehet…

Reklámok
 
2 hozzászólás

Szerző: be 2011. június 27. hétfő hüvelyk Érdekesség, Közösség, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , ,

2 responses to “A szomszéd zsebe mindig zöldebb – avagy tangó közgazdaságtan

  1. gyb

    2011. június 27. hétfő at 19:06

    Erdekes latni a szamokat. Apro megjegyzes: New Yorkban korbekerdeztem nehany DJt, a tipikus oraber ott $20 (a rendszeresen tobb helyre hivott eleg nepszeru DJkrol van szo, pl. Tine Herreman), itt Europaban ugy latszik minden sokszor dragabb.

    Egyebkent az ottani tapasztalataim alapjan ugy tunik, hogy alapvetoen a kozosseg meretenek fuggvenye, hogy mekkora reszben finanszirozzak meg a szervezok az esemenyeket a sajat ingyen munkajukkal. Ilyen Pittsburgh es Cleveland meretu varosokban, ahol a rendszeres milongalatogato kozosseg kb. 2/3-a a Budapestinek, minden heten vannak rendszeres ingyenes milongak, egyreszt azert, mert a fiatalabb fizeteskeptelen am lelkes 18-23 eves korosztalyt csak igy lehet megfogni, masreszt azert, mert a vendeglatohelyek ingyen adjak a termet, ami meg van osztva a nem milongalatogato vacsorazo-iszogato kozonseggel, es ezert ott nem lehet belepodijat szedni. A fizetos milongak tipikusan dragabbak, mint itthon, $10 a belepo altalaban, $12-$15 ha elo tango-zenekar jatszik.

     
    • Ecsedy Áron

      2011. június 28. kedd at 00:05

      @Gyb: Európa nem drágább, csak kevesebbszer fizetnek érte. Ha egy DJ egy sor ingyen és olcsó melót vállal el, hogy ‘neve’ legyen, akkor ha már a neve miatt hívják olyan helyre ahol kitermelhető egy nagyobb összeg, kérni fog. Jellemző, hogy Európában nagyon kevés az utazó DJ, illetve azoknak a munkaterülete korlátozott. Ez nyilván Európa nyelvi, gazdasági és kulturális megosztottságából is adódik. Gyakorlatilag ha egy külföldi DJ mezei milongán vendégeskedik, akkor sanszosan ingyen dolgozik és nem is feltétlenül értékelik. Fesztiválokon pedig nagyobb a cash flow, nemzetközi a közönség, így hajlamosabbak a szervezők is fizetni érte. A mezei milongák Nyugat-Európában, bár magyar szemmel drágák, de alapvetően aprópénznek minősülnek odakint. Ez adódik abból is, hogy a közönség jóval idősebb, mint Kelet-Európában, főleg felső-középosztály ott is, így jóval kevésbé árérzékenyek.

      Annyi biztos, hogy a 10 dolcsis milongák Európa nyugati részén olcsónak, nálunk nagyon drágának számítanának. Az ingyenes milongák pedig másként esnek le egy amerikai kisvárosban, ahol az alulról szerveződő társadalmi élet támogatása civil és állami irányból is létező fogalom. Nálunk sajnos az állam és civil szféra is ezt csak potenciális fejőstehénként kezeli, mert képtelenek azt felhasználva mást forrást találni, közvetlenül akarnak pénzt beszedni attól aki eléjük kerül.

       

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s