RSS

Érints meg!

29 okt
Érints meg!

Túl sok sztereotípia ragad a tangóhoz. Ami alapvetően vicces, hogy aki nem táncolja, mást gondol róla, mint aki táncolja. Aki táncolja az is nagyon sok mindent láthat benne, függően attól milyen szinten mélyedt bele, milyen tanárai voltak, mennyire ismeri a testét-lelkét és milyen partnerekkel szokott táncolni. Annyit elöljáróban biztosan elmondhatok, hogy a ‘szenvedély’ és az ‘érzékiség’ szavakat csak laikus néző, és persze a jó marketingérzékkel megáldott hivatásos, ejti ki a száján tangóval kapcsolatosan, pedig mégis…

A tangó és a köré épülő sztereotípiák témája örök. Már 2004-ben a tangó történetéről írt kis pamfletemet is ezzel kezdtem és pár napja újra előkerült – igaz most a másik oldalról. A múlt héten egy beszélgetős-meetingen a jelenlévő csapat tangós – a kezdőtől a profiig – megpróbálta összeszedni a szemükben mit is jelent tangót táncolni.

A szavak nagy része erősen szubjektív érzést hordoz, láthatóan erős kapcsolatban azzal, hogy ki milyen hiányérzetet pótol a tánccal, vagy éppen milyen problémákkal küzd. A lista elkészítését követő beszélgetésből jól kiderült, hogy a ‘szenvedély’ és az ‘érzékiség’ szavak – általános értelmezésükben – nem nagyon merülhetnek fel, legalábbis a tánccal magával kapcsolatban biztosan nem. Elvégre is azt nem táncestnek hívják, ha az összes táncos szexuális kapcsolatot lát minden tánc mögött.

Később előkerült egy másik kérdéskör is: az ölelés a tangóban (és azon kívül). Itt már sokkal homogénebbek voltak az egyszavas válaszok. A nők elsősorban biztonságérzettel kapcsolatos fogalmakat, a férfiak viszont elég nyílt szexuális töltetű (egyesülés, egybeolvadás etc.) válaszokat adtak.

A tangóban a párok közötti “tartást” a spanyol elnevezés (abrazo) tükörfordításával ölelésnek hívják. Ez az egyetlen olyan elem amely a kezdetektől dominál a táncban és a mai napig megmaradt. Elvégre is, manapság tangót tangóként nem nagyon azonosítható zenére is táncolnak, kötött lépéskombinációk nincsenek és bár vannak felismerhető elemek, az egyetlen olyan elem amitől a tangó észrevehetően tangó lesz, hogy ölelésben táncolják. A vicces, hogy az emberek kevéssé hiszik el, hogy ezt tanulni kell, vagy lehet és erre egy lapáttal rátesz az a tény, hogy a műfajban még mindig domináns argentin oktatók nem igazán erőltetik. Pedig könnyű látni, hogy miért nem erőltetik, miért nem tanítják, ahogyan azt is, hogy az nyugati ember miért érzékeli ezt problémásnak

Európában a megszokott személyes tér óriási Latin-Amerikához, vagy a Közel-Kelethez viszonyítva. Az átlag európainak támadás érzete van, ha valaki cca. 60 centin belül kerül. Erre még ráépül pár rossz beidegződés, amely az emancipáció és az azt követő politikai korrektség mentén kialakult, és máris kész két olyan ember, aki nem tudja őszintén átölelni egymást: mert közel vannak és nem ismerik egymást közelről, mert összeérnek olyan helyeken egy ölelés során ami “téves üzenetet küld”, mert egy őszinte ölelésben a saját (és értelemszerűen a másik) érzelmeiből adunk (és kapunk) mintát. Az európai nő kiakad arra is, ha egy férfi engedély nélkül fejezi ki az érzelmeit felé, pedig nem jelent kötelezettséget, és mégis. Az európai nő fél attól, hogy nyíltan visszautasítson, horrible dictu átnézzen egy férfin, aki közeledik. Inkább kifogást keres. Ezzel egyidőben, a férfiak nem értenek a finom jelekből, de nem is mernek rizikót vállalni, elvégre is akkor a társadalmi szabályok erőszakosnak bélyegezhetik őket. Nyilván egy argentin tanár nem fogja erőltetni, hogy zsigerből jövő, kulturális félelmeket próbáljon kiírtani a tanítványokból, pláne mert saját maga is eséllyel úgy gondolja, hogy ehhez nincs joga. Viszont a különbség ott marad: neki ez természetes, neked nem. Az eredmény egy csapat nehezen ismerkedő, testbeszéd-süket és -néma ember, aki szeretné megérteni a másikat, csak éppen nem tudja, hogy ez mivel jár…

Egy őszinte érintés nem tud politikailag korrekt lenni. A lényege, hogy eláruljon valamit egymás érzelmeiről, hangulatáról, vágyairól vagy akár félelmeiről is – amit nem is lehetne talán kimondani. Cenzúrázni lehet, de azon érződik, hogy “az nem olyan”. A test mozgása és a nagy felületű érzékelés olyan sok dimenzióban ad át információt, hogy azt nagyon nehéz színlelni. Persze nem lehetetlen, de közel olyan képzettséget kíván, mint amellyel egy jó színész (vagy szélhámos) rendelkezik. Talán ez az egyik legnagyobb gát, ami egy lelkileg zárkózott európai előtt áll. Megbízni a másikban, belenyugodni abba, hogy a partner valami olyat élhet át vele, amely a táncon kívül nem menne.

Ha ez a kapcsolat (elcsépelt szó) jól működik, akkor a tánc azonnal nem a lépésekről szól, hanem csak annyiról, hogy mindkét szereplő szeretne örömet szerezni a másiknak – de legalábbis nem akar kényelmetlenséget okozni. Tapasztalatom szerint amennyire egyszerűnek tűnik és ahányan rávágnák, hogy “nekem ez megvan”, annyira nem értik, hogy egyáltalán ez mit jelent. Nem jelenti azt, hogy a nő sikeresen leköveti a vezetést, nem jelenti azt, hogy a férfi nem vezet durván. A legjobban azon lehet lemérni, hogy ha bármelyik fél sikeresen több mint három lépést tudatosan, tervezetten, a másik “inputja” nélkül végig tud csinálni. Ugyanis ilyenkor legfeljebb csak az egyik fél figyel a másikra, az egyik akarata érvényesül, az egyik aktív. Jellemzően az európai nő vagy azonos feladatokat akar ellátni a férfival (a rá vonatkozó mozgást önállóan megcsinálni), vagy feladja magát és mindent a férfi kezébe ad. A férfiak ezeknek a szerepeknek megfelelően vezetnek dominánsan, vagy “metroszexuálisan”. Az emberek többsége pedig elhiszi, hogy ez mind tangó, elvégre is a lépések sikerülnek, kivülről tangónak látszik. Többnyire azonban pontosan az hiányzik, ami a lényeg.

A fent felsorolt vágyak az öleléssel kapcsolatosan teljesen jól leírják, hogy mitől lesz tangó a tangó. Ha a férfi bele tud olvadni a nő mozgásába, nem csak a saját vezetésébe és oda tud figyelni minden tizedmásodpercben (nem túlzás) hogyan érzi magát a nő, ha a nő tudja kommunikálni a férfi felé mikor érzi magát kényelemben és biztonságban, ha kommunikálja mikor nem stimmel valami (függetlenül attól, hogy meg tudja oldani, vagy sem), akkor kialakul egy olyan viszacsatoló kör, amiben a partnerek egy pillanatra sem szakadnak el egymástól, minden mozdulat szándékosan vezetettnek és lekövetettnek érződik és olyan összhang-érzetet ad, amit semmilyen technikai felkészültség nem pótol. Egyszerűen nincs hiba lehetőség, elvégre mindkét fél a másik érzései alapján definiálja azt, amit csinál és biztos lehet benne, hogy figyelnek rá, hogy nem követhet el “végzetes” hibát, akár egyenletes a tánc (a zene), akár tele van dinamikaváltásokkal.

Persze ijesztő lehet egy nő számára, hogy férjével nincs olyan testi összhangban, mint tangó közben egy vadidegennel, ahogy ijesztő egy férfi számára, hogy a partner megtudja mi és mennyire tetszik neki, mi az ami felizgatja. És igen, ez érzéki. De ez nem megy mindenkivel, mindenkor. Lehet játékos, lehet meditatív is egy tangó. Ahány ember annyi féle módon éli meg az intimitást, úgy a tangót is. Azonban, aki nem tudja kezelni az intim helyzeteket, annak kemény agyturkászásra és facsargatásra lesz szüksége (akár terápiára is), hogy tangóban átélje azt, ami mindenki célja lenne a tánccal.

Nyilván az nem sokat segít, hogy a tanárok egy része sportot űz abból, hogy a férfi-nő kapcsolatot a tangóban úgy állítja be, hogy a férfi az úr a háznál, a nő pedig “befogja a száját” és követ. Akkor most mindenki gondolkodjon el arról, hogy miként is működik egy latin társadalom. A nő mennyire csendes és szófogadó… A “mamma” mennyi hatalommal nem rendelkezik… Persze, persze, a férfi legyen macho – nyilvánosan (vigye csak el a balhékat és legyen pontosan olyan, hogy a nő büszke lehessen a többi csaj előtt), azonban, amikor otthon, a saját kényelméről, akaratáról van szó, akkor a latin nő nem kiscica, pláne az nem, aki a tangót szereti.

Akit érdekelnek az ehhez hasonló ‘tangó filozófiai’ kérdések javasolom csatlakozzon Márti és Jucus klubdélutánjaihoz szombatonként 20.00-tól, jelenleg a Hölgyválasz Táncstúdióban!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2012. október 29. hétfő hüvelyk Érdekesség, Bestof, Közösség, Kezdőknek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , ,

One response to “Érints meg!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s