RSS

Bajnokok ma: Tangó Világbajnokság 2013 (Mundial – Escenario)

07 Sze
Bajnokok ma: Tangó Világbajnokság 2013 (Mundial – Escenario)

Az idei verseny és a köré szervezett fesztivál több mint félmillió embert mozgatott meg Buenos Airesben. Escenario kategóriában 128-an indultak. A végeredmény nagyon érdekes lett – újfent.

Pablo Verón, María Nieves, Guillermina Quiroga, Fernando Galera, Claudio Hoffmann, Laura Roata és Ana María Stekelman volt a zsűri. Ebből az első három színpadi tangó nagyágyú, Galera és Hoffmann a nuevo generációban nevelődött táncosok, akik nem igazán tudtak befutni nemzetközi viszonylatban, Roata és Stekelman jól ismert kortárs tánc koreográfusok Argentínában. A döntő pontozása itt található (sajnos nincsenek nevek, csak rajtszámok)

A WDSF versenytáncban (táncsport) a döntőben helyre pontozás van, vagyis a bíróknak nem abszolút mérőszámokat kell hozzárendelni az előadásokhoz, csak azt kell megmondaniuk, hogy ki jobb és ki rosszabb a másiknál. Az elő- és középdöntőkben pedig a továbbjutásra kell jelölni, vagyis egy-egy körből azokat kell megjelölni, akiket szeretnének a következő versenyszakaszban (középdöntőben, döntőben) látni. A Mundialon azonban a műkorcsolyában ismert 10 pontos rendszert alkalmazzák. Vagyis abszolút mérőszámot rendelnek egy-egy előadáshoz, majd átlagolják a bírók pontszámait. Az abszolút pontozásos rendszer egyik nagy hibája egy szubjektív műfajban, hogy nincsenek fix viszonyítási pontok. Húsz darab 3-4 perces előadáson keresztül szinte képtelenség azonos szempontrendszerrel és súlyozással pontozni.

A 2013-as Mundial escenario versenyének döntője érdekesen alakult. Egy sor kiváló előadást láthattunk, azonban a végeredmény megint olyan amivel én személy szerint nem tudok azonosulni teljesen. Az első két helyezett kifejezetten vaskalapos, tradicionális és egyre inkább a salón mozgástechnikájára hajazó koreográfiák lettek. Harmadik helyen végzett a szerintem a szerintem minden tekintetben legszórakoztatóbb színpadi koreográfia, és jobb helyezést is érdemelt volna a hatodik helyezett színpadi szösszenet, ami szintén nem a szokásos “majdénmegmutatomkiittalegnagyobbkirály” stílusú technika-pontosság-akrobatika-ego bemutató, hanem éppen csak megvillantja a technikai felkészültséget itt-ott, de alapvetően történetet mesél.

A középdöntő 13. helyezettje egy paraguayi pár, akik vidám és technikás tangója nekem személy szerint nagyon tetszik és bőven előrébb végezhettek volna – de a stílusuk nem eléggé elegáns és hát…paraguayiak… Sajnos csak amatőr felvétel készült róluk elég távolról (a hang késik), de találtam egy összefoglalót az elődöntők első feléről, amiben 6:18-tól jobb minőségben is megtalálható a koreográfiájuk.

Az argentin Manuela Rossi és Juan Malizia 4-5 éve még bajnok lehetett volna a következő előadással, most a kilencedik helyre futotta csak.

Az egyik idei kedvencem Giovanna di Vincenzo és Sergio Martin Almiron kicsit századfordulós vicceskedéssel teleszőtt, kifejezetten tipikus “kabaré” koreográfiája csak hatodik lett. Véleményem szerint a Mundialon általában véve túl sok hangsúlyt kap, hogy a koreográfia a táncosok minden képességét megmutassa – hasonlóan a versenytánchoz -, ahelyett, hogy az escenario tradicióinak megfelelően egy történet, egy előadás lenne a tárgya, amely inkább a szórakoztatásra mintsem az öncélú magamutogatásra irányul.

Ahogyan a 2012-es versennyel kapcsolatban megállapítottam, Sebastian Arce tanítványa Dimitrij döntős alapanyag, de akkori partnere nem. Úgy látszik ezt ő is felismerte, ezért új partnerrel vágott neki az idei versenynek és az eredmény nem maradt el. Ötödik helyen végeztek egy tipikusan Sebás koreoval, amely az idei trendnek megfelelően kellő mennyiségben alkalmaz salónos karaktert és villant akrobatikát a végén. Ettől függetlenül a többi középdöntős teljesítményével összevetve a trendiség és a “génbedobás” az orosz leányzó részéről sokat nyomhatott a latban. Érdekes az is, hogy a döntő egyetlen hibátlan 10 pontját ők kapták María Nievestől (Juan Carlos Copes volt partnere és ex-felesége).

A negyedik helyen végzett argentin páros régimódi escenario koreográfiával készült csak éppen turbó üzemmódban. Színtiszta tangónukleáris robbanás.

A harmadik helyezett (számomra a valódi világbajnok) Rocio Garcia és Juan Pablo Bulich, Carlos Copello tánciskolájának tanárai, egy nagyon szépen, ízlésesen összeállított és főleg kiegyensúlyozottan, széles dinamikával előadott vetkőzős koreográfiával érkeztek.

A második helyezett Nicolas Matias Schell és Nair Schinca már régi motorosok a Mundialok történetében, első alkalommal kerültek dobogóra és alig 0,05 pont választotta el őket az első helytől.

A világbajnok 2013-ban Guido Palacios és Florencia Zarate Castilla lett egy kicsit salón ízű, nagyon tradíciótisztelőnek beállított koreográfiával, amely bár technikás és szépen kivitelezett, kicsit középre húz (nekem sótlan).

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2013. szeptember 7. szombat hüvelyk Érdekesség, Sztár, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s