RSS

Tango Mundial 2014: az escenario bajnokai

28 aug
Tango Mundial 2014: az escenario bajnokai

Tegnapelőtt, hazai idő szerint éjféltől kezdődött a 2014-es tangó világbajnokság escenario kategóriájának a döntője. A selejtezők és az elődöntők is teljes egészében megtalálhatók a neten, így bárki végignézheti az egész versenyt. Továbbra is óriási az indulók száma, a trend továbbra is a sok fiatal és az egyre több lelkes európai aki szeretne a csúcs közelébe kerülni. A többség továbbra is argentin.

Latin-Amerikából főleg Kolumbia, kevésbé Chile aktív, Európából – a versenytánc más kategóriáihoz hasonlóan – Oroszország és Olaszország képviselteti magát nagyobb számban és színvonalon. Az átfogó színvonal is egyre egyenletesebb, sokkal több a jó táncos, most már egyértelmű, hogy nem csak nevében világszínvonalú a verseny – valami, ami pár évvel ezelőtt még azért kétséges volt.

A verseny körüli kommunikáció is egyre profibb, de legalábbis nem rosszabb mint bármelyik kereskedelmi tévés táncos tehetségkutató esetén. Az élő – idén nem is akadozó – webes közvetítés (bár igaz csak SD) is meglepően jó minőségű volt, bár még nem egy sportadó szintje (nevekről, eredményekről továbbra is csak a felkonferálásból lehet csak tájékozódni).

A verseny előkészítését tekintve is egyre inkább egy nemzetközi versenyrendszerre kezd hasonlítani, nem pedig arra a szedi-vedi nyílt versenyre ami a kezdetekben volt. A szokásos argentin tartományi előselejtezőkön kívül, három kontinensen, tucatnyi városban rendeztek selejtezőket és persze az európai kontinentális bajnokságot, amelynek a győztese automatikusan világbajnoki döntősként indul a versenyen.

Az idei escenario első három helyezettje biztosan nem képezheti kritika tárgyát, bár az elődöntő mezőnyéből több, mint 20 párt sikerült kijegyzeteltem, mint amire “érdemes odafigyelni”. Mivel nem feltételezem, hogy mindenki ennyire elszánt, ezért kiválogattam pár kellemesebb (és pár kellemetlen) előadást. Magyar induló – 2005 óta változatlanul – nem volt a versenyen.

A döntő résztvevői kivétel nélkül szerepeltek a “megnézni” listámon, de jó páran közülük szerintem nem voltak a döntőbe valók, pl. a negyedik helyezett Filipeli testvérek, akiknek a rendhagyó előadása valószínűleg inkább a kivételessége miatt jutott tovább, mintsem a produkció más paraméterei mentén. Láthatóan a zsűri idén még a tavalyinál is jobban értékelte a történetmesélős koreográfiákat, de a döntő összetétele helyenként úgy festett, mintha a nemzetközi jelleg és a döntő, mint gálaműsor szórakoztatóértéke lett volna a két fő kritérium. A bírói gárda idén is ismert nevekkel volt tele: Eduardo “El Nene” Masci, Olga Besio, Jorge Firpo, Javier Rodríguez, Julio Balmaceda, Vilma Vega és Clod Murga. A verseny fődíja 40.000 peso volt mindkét kategóriában, ami egy amatőr nemzetközi versenyen átlagosnak mondható (3600 EUR), a helyieknek azonban egy kisebb vagyon (külföldieknek talán éppen fedezi az utazási és szállás költségeiket).

Először kezdjük pár előadással az elődöntőkből. Az olasz szupermilf Francesca del Buono és Giampiero Cantone technikailag kidolgozott, érett és talán túlságosan is harmonikus előadása szerintem – ezen hiányossága ellenére – bőven megért volna egy döntőt. Sajnos a színpadi tangóelőadások egyik szükséges jellemzője a feszültség a páron belül (valami, amit a nyugati ideológia szerint háziasított, harmónia-orientált hobbitangósok többsége szentségtörésnek hisz), ez náluk teljesen hiányzik, ami egyben érdekessé is teszi, de kétségtelen nem annyira robbanékony és látványos (videó 9:00-től).

Itt van egy másik jó példa arra, hogy milyen az, amikor egy kiváló táncospár a körítésen bukik el. Diego Martín Valero és Delfina Pissani kiváló táncosok, de mind a zeneválasztás, mind pedig a koreográfia megválasztása gyenge. Ehhez jön hozzá az a tény, hogy ez a műfaj súlyosan húsipar és egyikük sem “világít” a színpadon. (11:54-től)

Az orosz jelenlét kifejezetten domináns volt a versenyen. Jól képzett, láthatóan igen erős latin-amerikai és tíztáncos (latin+standard táncok) versenytáncos háttérrel rendelkező versenyzőket láthattunk, ennek a háttérnek minden előnyével és hátrányával. Alekszander Deszjatov és Maria Makarenkó előadása az egyik legjobb példa erre. Technikailag elképesztően kifinomult, láthatóan akadémikusan képzett táncosokról van szó, akik viszont nem érzékelik a sok-sok nüansznyi dolgot amitől a tangójuk inkább latin versenytánc, mint escenario. A tangó műfaja eleve nagyon kevéssé definiált formáját (lépéseit, mozdulatkészletét) és zenei kötöttségeit tekintve (ez a tangó igen széles műfaji spektrumát tükrözi), így az egyik legfontosabb definiáló tényező a tánc mannerizmusai, stílusa. Közérthető példával élve olyan a tangójuk, mintha paprikást póréhagymával, mogyoróolajjal, kaliforniai paprikával csinálnánk tofuból, tejföl helyett felvert tejszínnel. A recept hasonlít, de nem annyira. Viszont nagyon modern és letisztult (egészséges)… (12:21-től)

Immáron a döntőben vagyunk: egy másik versenytáncos orosz pár, Sztaniszláv Furszov és Jekatyerina Szimonova, akiknek a teljesítménye szerintem nem a döntőbe való. Érdemes megfigyelni, pl. Sztaniszláv néha szerepéből kiesve elmosolyodik, ami egy táncverseny közben szinte észrevehetetlen, de még egy versenytáncos előadáson sem különösen számít túl sokat, azonban színpadi tangóban jelentős faux pas: egyik részről színpadon vannak, ahol egy tánc történetét adnak elő, nem pedig akrobata mutatványt (a versenytánc azért ideje már inkább sport). Másik részről az előadás részét képezi az arcuk és amit azzal közölnek (a közönség felé és egymás felé is). Egy ilyen bocsánatkérő mosoly általában azt a benyomást kelti, mintha valaki elcseszett volna valamit tánc közben. (11:27-től)

A döntő egyik ígéretes párja, aki végül nem volt első ötben: Leonardo Santiago Barri és Paula Andrea Ballesteros. Érdemes megnézni őket, aprólékosan kidolgozott, technikás előadás, még ha kicsit “vaskalapos” is az első háromhoz képest. (15:56-tól)

Egyik személyes kedvencem, a kínai Shirley Xu és az argentin Jesus Taborda előadása a harmadik helyre volt elég. A japánok eddig is aktívak voltak tangóban, de Kelet-Ázsia többi részére kevésbé volt ez elmondható, különösen ha escenarióról van szó. A japánok esetén a szocio-kulturális szakadék ami elválasztja őket Dél-Amerikától – főleg a félig európai Argentínától -, a legtöbb esetben áthidalhatatlan. A hölgyek bár jellemzően könnyebben veszik a dolgot és a japán precizitás, pénz és a beleölt órák száma meghozza gyümölcsét, de soha nem lesz az igazi. A nyugat felé nyitottabb Dél-Koreában a salón sokkal népszerűbb, ritkán látni színpadi tangó táncost. Azonban Kína esetében a helyzet sokkal jobb, csak eddig nem láttunk kínai versenyzőt túl sűrűn: kiváló tradicionális tánc és mozgásoktatás mellett sokkal jelentősebb pluralitással és kulturális nyitottsággal találkozhatunk. Láthatóan most a Népköztársaság bürokráciája is a dolog mellé állt, felismerve benne a kulturált szórakozás alternatíváját az egyre keményebben nyugatiasodó kínai kultúrában. A 29 éves Shirley Xu 5 (igen, ötös) éve tangózik, de elég nyilvánvalóan igen komoly klasszikus alapokkal rendelkezik. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha ez a kísérlet sikerül, akkor látunk még kínai versenyzőket tangóversenyen. (3:17-től)

A második helyen végzett a Buenos Aires provincia (vagyis a “külváros”) színeiben Hugo Mastrolorenzo és Agustina Vignau, akiknek a fantáziadús, órás-sztorimesélős koreója és a hozzátartozó fantasztikus ruha legalább annyit nyomhatott a latban, mint az előadásuk technikai színvonala és persze a kőkeményen nehéz zene. (8:27-től)

A győztesek, a fővárosi Manuela Rossi és Juan Malizia Gatti egy “tankönyvi” escenario előadással taroltak – egyértelműen. Már az elődöntőben borítékolni lehetett az eredményt, annak ellenére, hogy elég sok esélyes volt, így a bírók preferencia-egyensúlyán sok múlott, de láthatóan igen kiegyensúlyozottan sikerült figyelembe venniük a koreográfia, előadásmód, tradícióhűség, technika és a “szükséges plusz” kívánalmait. (videó elejétől)

A végére még idebiggyesztenék valamit. A Torinóban megrendezett Tangó Európa Bajnokság győztesei, Krisztosz Bakopulosz és María Ziloti a szabályok alapján automatikusan bejutottak a döntőbe. Bár ne tették volna. A görög színekben induló pár teljesítménye szerintem még az elődöntőből is kilógott volna – lefelé -, most a műfajjal együttjáró, inherens, “húspiaci jelleg” miatti egyéb hiányosságokról (kiállás, megjelenés: értsd fiatalság, szépség) nem is beszélve. Az ok, amiért nyerhettek Európában – miközben egy sor nagyságrenddel jobb európaival is találkozhattunk Buenos Airesben -, önmagában is megérne egy posztot, de ahhoz köthető, hogy a BsAs-ben induló európaiak itthon tanárok, illetve a helyi elit, akik nem annyira akarnak megmérkőzni hazai terepen vagy egyáltalán egy lapon emlegetve lenni az amatőrök hadával akik megfordulnak az EB-n. Ciki amikor azzal a tanítványoddal táncolsz egy körben akit pár nappal korábban még ugyanerre a versenyre készítettél fel… (16:07-től)

Advertisements
 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014. augusztus 28. csütörtök hüvelyk Érdekesség, Hír

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

One response to “Tango Mundial 2014: az escenario bajnokai

  1. Endre

    2015. szeptember 16. szerda at 06:51

    Áron!
    Várom a folytatást!
    Mikor blogolsz újra?

     

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s