Visszatértem. BsAs-be és tangóba is. Mai nap elmentünk a DNI-be és jelentem táncoltam. Az óra elvileg “Electrotango 3-4” névre hallgatott, de az elektromosság csak a zenét érintette, amúgy a DNI-től nem idegen ‘nuevós’ kombinációt tanultunk. Az órát Dana – amúgy tényleg jó fej – tesója tartotta és az előző óra 5-ös szintjéhez képest szerintem lényegesen nehezebb volt, pedig elvileg ez “csak” 3-4-es szint…
Van egy szép nem-magyar szó: συνεργός – vagyis szinergia. Amikor két dolog együttesen többet tud alkotni, mint a részek összege. Ez itthon még mindig nem divat.
Ezzel a problémával találkozni a tangótanulásban (páron belül), a tangós szakmai életben (itt azért elkönyveltünk sikereket az elmúlt két évben) és a tangós közéletben is.
(részben a Latin-Spiritusz sorozat folytatása – eredetileg írtam: BsAs, március végén – folytatom most már itthonról)
A superpancho egy nagymeretu argentin hotdog-szeruseg, amit az utcan, kioscokban, locutoriokban lehet kapni (ld. korabbi cikkeim a szomagyarazatert) kapni. Na arrol, most nem fogok irni. Sem a masik nagy argentinikumrol a choripanrol (grillezett virsli kifliben/kenyerben szoszokkal, kaposztaval, hagymaval, akarmivel). De irok borokrol, egyeb gasztrorol, arakrol es az argentin tangos lanyok valogatasi szokasairol… 🙂
(ejtsd: szunderlánd 🙂 komolyan!)
BsAs belvarosatol eleg tavol talahato az egyik legregebben mukodo milonga, a Villa Urquiza stilus fellegvara, a Sunderland Club (cirka 20 perc autoval, nyilegyenes utakon, nem 50-el, forgalom nelkul, lampak csak jelzesertekkel – ez amugy a BsAs “city” terkepen 2/3-reszt van csak kint…irto nagy ez a varos), ahol tegnap az idos milongerok leptek fel.
Maga a milonga helyszine eleg erdekes: egy tornaterem (pontosabban teremfoci-palya), amelyben asztalok lettek elhelyezve, szmokingos pincerek a-la-carte etelt, italt es koktelokat szolgalnak fel, mikozben kozepen megy a tango. Read the rest of this entry »
…most erkeztem azota torzshelyemmé valt ettermembol. Egyre jobban megertetem magam a benszulottekkel es erdekes modon egy csomo helyen megismernek (azt mondjak a kulfoldiek az esetek nagytobbsegeben akkor is “extranjero”-k maradnak, amikor mar itt elnek – rolam alapbol mindenki azt hiszi helyi vagyok, raadasul amikor rajonnek, hogy ertem amit mondanak, le se lehet oket loni…). Ma az egyik boltos (pedig csak harom boxert vettem), elmeséte – miután megtudta honnan jottem -, hogy szovjet idokben mennyi cirkusz jart tolunk Argentínában és gyerekkorában mennyire szerette. Erdeklodott, hogy mostanaban miert nem jonnek a magyar artistak, allatidomarok. Próbaltam tomoren elmagyarazni a piacgazdaság – általuk is megtapasztalt – negativ oldalat, az állami támogatásból elo mufajok térvesztesét (pl. tánc). LOL
Gondoltam irogatok az itteni kis dolgokrol amik megestek velem, de most inkabb a CITA nyitobulira koncentralok.
Eloszor is iszonyu sokan voltak. Masodszor pedig ugyesen videozták a Centro Región Leonesa-t a Cosmotango videokon, mert cirka harmadakkora, mint amekkoranak kinez ott… A parkett ugy fele-ketharmada lehetett, mint a Holgyvalasz nagyterme, de mintegy szazan tancoltak atlagosan rajta. (az kevesebb mint 1nm per fo)
