Superpancho (Latin-spiritusz III – BsAs#9)

(részben a Latin-Spiritusz sorozat folytatása – eredetileg írtam: BsAs, március végén – folytatom most már itthonról)

A superpancho egy nagymeretu argentin hotdog-szeruseg, amit az utcan, kioscokban, locutoriokban lehet kapni (ld. korabbi cikkeim a szomagyarazatert) kapni. Na arrol, most nem fogok irni. Sem a masik nagy argentinikumrol a choripanrol (grillezett virsli kifliben/kenyerben szoszokkal, kaposztaval, hagymaval, akarmivel). De irok borokrol, egyeb gasztrorol, arakrol es az argentin tangos lanyok valogatasi szokasairol… 🙂

 

Vérében van a tánc…

Na tessék. Mindig mondtam, hogy a tánc tanulható és nem attól függ, hogy valaki Buenos Airesben, Kubában születik, vagy netán afrikai/afro-amerikai, erre néhány izraeli koponya megállapítja, hogy mégis vannak ‘táncos gének’.

Na persze a kötődés nem úgy alakul, ahogy az átlagember képzeli: nem csak a kubai tud jól salsázni. Archeológiai adatok, valamint a homo sapiens táncának univerzalitása alapján feltételezhető, hogy genetikai tényezők is szerepet kapnak a táncra való hajlandóságban.

 

Amatőr vagy ‘profi’

Táncos berkekben ez a két elnevezés elég ellentmondásos. A köznyelvi használat, az általános definíció és a szakmai használat eltér, ráadásul van egy negyedik mögöttes tartalom is…így már teljes a káosz. A köznyelvi használat amatőrnek hívja azt, aki láthatóan még nem rendelkezik kellő táncos rutinnal – persze ez a szemlélő képzettségétől függően elég képlékeny fogalom. Az általános definíció szerint aki ebből él vagy pénzt keres vele, az profi. Aki csak hobbiból csinálja az amatőr. A gyakorlat azonban ennél összetettebb, mert a legtöbb tánctanár másodállásban tanít táncot, vagy legalábbis nem ez az egyetlen megélhetése, de mondjuk egyáltalán nem jár fellépni, míg sok amatőr jár pénzes fellépésekre, esetleg tanít is, de alapvetően a tánc egy hobbi a számukra. A szakmai használat ennél is rosszabb, mert műfaj-függő.

 

Szenilitás ellen szedjen tangót!

…avagy tudományos kutatás szól amellett, hogy a tangó javítja a kognitív készségeket (a motorikus funkciókon túl).

Neurológusok megállapították, hogy az időskori agyműködés-romlás, a motorikus és egyensúlyproblémák (az időskori esés – és következményei pl. combnyaktörés – vezető halálozási ok nálunk is) megelőzhetőek, sőt visszafordíthatóak tangóval. Ráadásul a tangó társaságot és célt is ad egyben, ami szintén jellemző hiány az időseknél.

A kutatás egy rendszeresen sétáló kontrollcsoporttal hasonlította össze a tangós nagymamákat és nagypapákat. Jelentős javulás volt megállapítható a tangós csoportnál, ráadásul a vizsgálat lezárta után sokkal többen űzték tovább ezt a tevékenységet, mint a nagy sétákat.