A táncos lét megterhelő és (túl) rövid. Legalábbis az a fele biztosan, amit a táncosember színpadképesen tölt. 35-40 felé a legtöbben már ‘csak’ tanítanak, vagy ‘polgári’ foglalkozás után néznek. Ekkor pedig jön a meglepetés. Read the rest of this entry »
Megneztem, hogyan tart orat egy par fiatal argentin tangotanar bsas-ben, akik a “klasszikus” iranyzatot kovetik, milyen tanitvanyok jarnak hozzajuk (mind argentinok) es hogyan is tanulnak a helyi kezdok.
A tapasztalataim egyreszt azok amire szamitottam: ok sokkal kevesbe vannak raindulva a nuevo stilusra (ellenben a figurakat es egyes technikakat viszont hasznaljak), de az Europaban es Eszak-Amerikaban milonguero-stiluskent ismert forma sem a kenyeruk (bar igy hivjak amit tancolnak). Ami az ellentmondasossagot noveli, hogy a kedvenc milongahelyszineik tele vannak “nuevos” tancosokkal… Read the rest of this entry »
Jóga, a tai-chi, vagy akár a buddhizmus, a zen és a tangó mi a fenét kereshetnek egymás mellett?
Többet mint az ember elsőre gondolná. Békési Kálmán (milongaszervező, argentin tangó táncszínházi táncos, tangó oktató, gyakorló jógás és nem mellesleg pedagógus-szakértő) jött elő pár hete azzal az ötlettel, hogy a keleti filózófia, a jóga és tangó közötti kapcsolatokról szeretne workshopot szervezni, illetve ezzel a témával behatóbban foglalkozni.
Én nagyon támogatom az ötletet.
Kicsiny tánciskola-kezdeményünk átalakulóban van. Egy kis közgazdasági okfejtés után rá kellett jöjjünk, hogy ha ennél nagyobb falatot szeretnénk, akkor jóval nagyobbal kell kezdeni. Mitöbb a legnagyobbal…
Argentínában 1996 óta iskolai tananyag a tangó. Nem mindenhol és nem mindenki számára elérhető, de folyamatos bevezetés alatt áll az iskolákban különálló tárgyként – az igazgató, vagy a tanári kar döntése alapján.
A tánctanulás láthatóan jó hatással van a gyerekekre: a mozgáskoordináció általános javulása mellett a szellemi és társasági képességeket tekintve is pozitív hatású a tangótanulás.
Pár hónappal ezelőtt döntöttem úgy, hogy 12 év ‘hobbi’ után megkísérlem a hivatásos táncos életét. Sajnos sok mindenben csalódnom kellett.
Az egyik ilyen dolog, az emberek érdeklődése (lelkesedése).
Legyen szó tanfolyamról, workshopról, milongáról vagy bármilyen mezei közösségi eseményről, a nagytöbbség sajnos csak lélekben van ott.
Körülbelül három hónapos előkészítés után nyélbe ütöttük…végre. Azt hittem sohasem lesz már kész…
Ez most itt egy kicsit a reklám helye is.
(Radnai) Tomival és (Lakos) Anikóval közösen kitaláltuk, hogy az eddigi félgőzön végzett tanítást/tanfolyamokat egy kicsit kiterjesztjük. Persze saját tánciskolára nincs pénzünk nekünk sem, ezért valami alternatív megoldást kerestünk.
A tangó szokásrendszeréhez hozzátartozik egy érdekes – és történelmi szempontból nagyon fontos – dolog: az ún. practica.
Maga a szokás még a ‘hőskorban’ alakult ki: mivel a férfiak számára a milonga már ‘éles’ bevetésnek számított (ahová nem fért be már a kísérletezés), így szükség volt egy lehetőségre/helyre ahol gyakorolhattak.
Ennek nem volt külön meghatározott helyszíne, koronként más volt a jellemző. De egy dolog közös volt: a practica jelentette azt az eseményt, ahol a milonguerók kigyakorolták a lépéseket, ahol tanultak a jobbaktól és egymástól.
