Az Argentin Tangó Táncszínház új projektbe kezdett (most nélkülem). A Lélekhúrok címre hallgató új darab már a tervezési szakaszban is ígéretesnek tűnik.
A korábbi produkciók egyike sem volt ennyire előkészítve és most Laci (végre) profikra bízta a koreografáláson kívüli feladatokat: van rendező (Kárász Eszter), dramaturg, jelmeztervező/díszlettervező, de a zenekar is összetettebb lett és a darab maga sem ‘csak’ tánc: van két színész is. Teljes egészében élő zenére, élőben előadott versre épül és flamenco, tangó valamint kortárs tánc elemeket ötvöz. A táncokat, mint kifejezési eszközt alkalmazza, tehát a tánc nem l’art pour l’art, hanem drámai eszközként jelenik meg.
A darab egységes keretben mesél verssel, zenével és mozgással…egyszerre. A történetről csak annyit, hogy elvont témáról lesz szó: belső konfliktus és személyiségfejlődés egy egész estés metaforában. A megoldás elég kísérleti, mert ilyen témákat, ilyen formában általában elvontabb kortárs táncművészeti ágak képviselői állítanak színpadra, míg itt két elég erős kifejező műfaj – a tangó és flamenco – viszi a prímet.
A bemutató november 4-én lesz a Nemzeti Táncszínházban.
