Régen nem írtam. Nagyon lefoglalt a szervezés. A Danubiando Budapesti Tangó Fesztivál pár év alatt a sokszorosára nőtt, sokszáz vendég, óriási nemzetközi érdeklődés (42 országból érkeztek vendégek) miatt nagyságrendekkel több munkát jelent a szervezőnek a korábbi évekhez képest. A meghívott mesterek, előadók, zenészek, DJk listája minden eddiginél hosszabb és impozánsabb lett. A helyszín a Millenáris lesz – most először egy helyszínen lesz csaknem minden (azonban a helyszín minden este egy kicsit másképpen fog kinézni…).
Sebastian és Mariana ikonikus alakjai a 21. század tangóéletének, szerencsére most már Budapesten is évente megfordulnak. Az interjú második harmadában egy sor olyan témát érintenek, mint pl. az ominózus nuevo/nem-nuevo, mi is fontos a táncban, életkor és tangó, illetve a végén a zenéről, zeneiségről is ejtenek pár szót.
Fanatikusoknak kötelező, kezdőbbeknek jó alap. 🙂
Az interjút az orosz illetőségű Russia Today (RT) készítette és jelentette meg. Több más nyelvű feliratos változata is született ennek az interjúnak, az angol nyelvűt Stefanics Peti készítette (aki Lengyelországban oktat és szervez): ez két részben, itt és itt érhető el.
A tavalyi program ‘lite’ üzemmódban ment, sokan kérdezték is, hogy mi lett volna ha nem az… Nos az idei jobb lesz és olcsóbb is (elővételben, helyszínen nem, de nem is ez a cél egy nemzetközi fesztiválnál). Persze nem egyszerű a helyzet: a környező országokbeli fesztiválok megerősödtek és velünk ellentétben van külső támogatásuk, a kedvelt tanárok sokat keringenek a környéken (tehát nem csak nálunk lehet velük találkozni), valamint a hazai helyszínbérlés sokkal nehezebb (értsd: drágább), mint tavaly volt. Egy ekkora fesztivál esetén egy középkategóriás autó árát kell előteremteni fél évvel az esemény előtt, ezért vannak a különböző ‘early bird’ kedvezmények, hogy a korán fizetőkkel biztosítsuk, hogy akadjon fedezet a repülőjegyre, helyszínbérlet előlegére… Minthogy a hazai aktív tangóközösség elég kicsiny egy ekkora fesztiválhoz, így most is a tangóturizmus a kulcsszó: sok külföldi tangós, akiket a hazai táncosok is szeretnek és szívesen járnak hozzánk! Szórjátok tehát az igét: lesz Danubiando és jobb lesz mint valaha! 😀
Visszatértem. BsAs-be és tangóba is. Mai nap elmentünk a DNI-be és jelentem táncoltam. Az óra elvileg “Electrotango 3-4” névre hallgatott, de az elektromosság csak a zenét érintette, amúgy a DNI-től nem idegen ‘nuevós’ kombinációt tanultunk. Az órát Dana – amúgy tényleg jó fej – tesója tartotta és az előző óra 5-ös szintjéhez képest szerintem lényegesen nehezebb volt, pedig elvileg ez “csak” 3-4-es szint…
A CITA zaronapjan nagy durranas volt varhato Centro Región Leonesában (ez elvileg a Niño Bien elnevezetu milonga “kulonkiadasa”), de a vegeredmeny kifejezetten megdobbento volt. Megallapithatatlan mennyisegu ember volt a teremben, valahol 500 es 1000 kozott, de mindenesetre irdatlanul, rettenetesen, szornyusegesen sokan voltak. A milonga kezdetekor (23.00), mar nem volt szabad asztal, ejfelre, pedig mar alig lehetett beferni a terembe, pedig szazvalahanyan tancoltak… Kivancsi voltam mi lesz amikor ezek mind kijonnek, hogy a CITA tanarai bemutatot tancolhassanak. No…szo szerint a csillarrol is logtak…
A Pesti Tangó Klub Alapítvány valamikor azért jött létre, hogy a hazai tangós életet egy kicsit felpezsdítse. Aztán lettek belőle milongák (az Uránia és a Vár milonga a “lányok” öröksége), és több workshop, valamint az első tangófesztivál is. Aztán a társulat egy kicsit szétszéledt, meg belefáradt a szervezés buktatóiba.
Közben pedig egy sor új lelkes tangós kezdett egy csomó olyan projektbe, ami nagyon hasonlított az PTKA eredeti céljaihoz. Most esetleg a szervezet kap egy új lehetőséget, “friss hússal” és friss ötletekkel.
Pénteken Ézsöl Andi a kezembe nyomta – mint szereplőnek – a decemberi fesztiválról készült, kereskedelmi forgalomba kerülő DVD egy példányát. A DVD-t már hónapok óta várta mindenki – főleg azok, akik nem tudtak elmenni a showra.