Szokásostól nem is annyira eltérő post kínai indiánokról, akik sokszor tangóznak is és közben persze teljesen argentinok, arról, hogy miért szeretjük mindig a nagyobbat, a drágábbat és csilli-villit, és közben persze sírunk, hogy a jóra nincs pénzünk… Kérdés, hogy tudod-e mi az a jó…
UPDATE: a 2011-es weboldal online!
A tavalyi program ‘lite’ üzemmódban ment, sokan kérdezték is, hogy mi lett volna ha nem az… Nos az idei jobb lesz és olcsóbb is (elővételben, helyszínen nem, de nem is ez a cél egy nemzetközi fesztiválnál). Persze nem egyszerű a helyzet: a környező országokbeli fesztiválok megerősödtek és velünk ellentétben van külső támogatásuk, a kedvelt tanárok sokat keringenek a környéken (tehát nem csak nálunk lehet velük találkozni), valamint a hazai helyszínbérlés sokkal nehezebb (értsd: drágább), mint tavaly volt. Egy ekkora fesztivál esetén egy középkategóriás autó árát kell előteremteni fél évvel az esemény előtt, ezért vannak a különböző ‘early bird’ kedvezmények, hogy a korán fizetőkkel biztosítsuk, hogy akadjon fedezet a repülőjegyre, helyszínbérlet előlegére… Minthogy a hazai aktív tangóközösség elég kicsiny egy ekkora fesztiválhoz, így most is a tangóturizmus a kulcsszó: sok külföldi tangós, akiket a hazai táncosok is szeretnek és szívesen járnak hozzánk! Szórjátok tehát az igét: lesz Danubiando és jobb lesz mint valaha! 😀
Érdekes, kicsit világvége hangulatú, de elgondolkoztató cikk az Indexen. Kicsit hosszú, de érdemes elolvasni: féltudású elit alternatívája.
Az egyetlen kapcsolata a tangóval, hogy kis hazánkat Közép-Európa Argentínájának hívja. A példa sajnos csak félig felel meg. Adófizetési morál és a kormányzati töketlenkedés terén hasonlítunk, de nálunk egy sor “íratlan szabály” hiányzik.
(részben a Latin-Spiritusz sorozat folytatása – eredetileg írtam: BsAs, március végén – folytatom most már itthonról)
A superpancho egy nagymeretu argentin hotdog-szeruseg, amit az utcan, kioscokban, locutoriokban lehet kapni (ld. korabbi cikkeim a szomagyarazatert) kapni. Na arrol, most nem fogok irni. Sem a masik nagy argentinikumrol a choripanrol (grillezett virsli kifliben/kenyerben szoszokkal, kaposztaval, hagymaval, akarmivel). De irok borokrol, egyeb gasztrorol, arakrol es az argentin tangos lanyok valogatasi szokasairol… 🙂
Igen rövid működés után, végelgyengülésben kimúlt a keddi tangós est a P’Art Caféban. Természetesen megint ugyanaz volt az ok, mint mindenkor: a pénz. Nem volt elég fogyasztás, a szervezők elzárkóztak a fizetőssé tételtől (ami a hely adottságait tekintve nem csoda), a tulaj pedig természetesen nem vállalta, hogy egy egész estéjét lefoglalják a táncosok.
Szinte már-már normálisnak számít, hogy nekrológot írok a milongákról. Kis hazánk tangóipara és a kávézók nagyrésze nem kompatibilisek egymással. Persze ennek jól megfogható közgazdaságtani oka van…
2001 óta foglalkozom valamilyen formában a tangós közélettel. Ekkor alapítottam a tangós levelező listát azzal a céllal, hogy kicsit átláthatóbbá tegyem a tangós életet: mikor vannak bulik, tanfolyamok, események…ezt egészítette ki tavaly ősszel a milonga.hu.
Ezalatt az idő alatt sok szervezési próbálkozást láttam. Új milongák elindítása, workshop-szervezés, fesztivál-szervezés, tábor-szervezés, practica, táncszínház…
Olyan azonban ritkán volt, hogy a szervező igazán elégedett lett (lehetett) volna. Ugyanis nehezen mozgatható, mozdítható a tangós társadalom. Read the rest of this entry »
Argentínában 1996 óta iskolai tananyag a tangó. Nem mindenhol és nem mindenki számára elérhető, de folyamatos bevezetés alatt áll az iskolákban különálló tárgyként – az igazgató, vagy a tanári kar döntése alapján.
A tánctanulás láthatóan jó hatással van a gyerekekre: a mozgáskoordináció általános javulása mellett a szellemi és társasági képességeket tekintve is pozitív hatású a tangótanulás.
Pár hónappal ezelőtt döntöttem úgy, hogy 12 év ‘hobbi’ után megkísérlem a hivatásos táncos életét. Sajnos sok mindenben csalódnom kellett.
Az egyik ilyen dolog, az emberek érdeklődése (lelkesedése).
Legyen szó tanfolyamról, workshopról, milongáról vagy bármilyen mezei közösségi eseményről, a nagytöbbség sajnos csak lélekben van ott.
A tangó szokásrendszeréhez hozzátartozik egy érdekes – és történelmi szempontból nagyon fontos – dolog: az ún. practica.
Maga a szokás még a ‘hőskorban’ alakult ki: mivel a férfiak számára a milonga már ‘éles’ bevetésnek számított (ahová nem fért be már a kísérletezés), így szükség volt egy lehetőségre/helyre ahol gyakorolhattak.
Ennek nem volt külön meghatározott helyszíne, koronként más volt a jellemző. De egy dolog közös volt: a practica jelentette azt az eseményt, ahol a milonguerók kigyakorolták a lépéseket, ahol tanultak a jobbaktól és egymástól.
Áron Tangó Blogja 