Az azonos című tangót biztos, hogy minden tangós hallotta. Kevesen tudják, hogy az argentinok miért vannak ennyire beleszerelmesedve dátumokba, tangók címeiben és rengeteg közterület nevében megtalálhatók. 9 de Julio egyben a világ legszélesebb utcájának a neve is Buenos Airesben (kétszer 7+3 sáv).
A függetlenség napja július 9-e. 1816-ban ezen a napon kiáltották ki a ‘Dél-Amerikai Egyesült Provinciák’ függetlenségét Tucumán provinciában. Amúgy az elnevezés mai napig Argentína egyik hivatalos neve. Napóleoni időszakban volt némi turbulencia Európában, így a gyarmatokon szépen elkezdték feszegetni a határokat, forradalmak és függetlenségi nyilatkozatok sorába illeszkedik bele az esemény. Persze még ki sem kiáltották a függetlenséget, de már azon ment a vita, hogy erős központi kormányt vagy egy lazább federációs rendszert alakítsanak ki, ami egy szép hosszú polgárháborúba vitte az országot később, közben azért volt egy gyors függetlenségi háború is, de technikailag már az is polgárháború volt a királypártiak és a helyi érdekeltségűek között. Az Egyesült Provinciák területe ekkor még egy sor ma más országhoz tartozó részt is magában foglalt (Uruguay, Brazília, Peru, Bolívia).
Omen est nomen. Argentína elnevezése egy legenda nyomán keletkezett. Az ide érkező spanyolok és portugálok hitték azt, hogy rengeteg ezüst található a hegyekben, ezért találhatók a területen olyan nevek, mint a Rio de la Plata és a Sierra de la Plata. Igazából az Argentína elnevezés egy 1602-ben írodott versben szerepel először. Egy évtizeddel később egy történelmi könyv már Tierra Argentina néven referál a területre. A spanyol gyarmatot, amely az argentin területet is magában foglalja Virreinato del Río de la Platának hívták a folyóra utalva. A kérészéletű 1826-os alkotmány utal először hivatalosan úgy Argentínára, mint az ország nevére, azonnal a címben: Constitución de la República Argentina. A későbbi alkotmányok már konzekvensen Argentína néven hivatkoznak a területre. A legendagyártás, majd annak hivatalossá tétele argentin néphagyomány, a tangóval kapcsolatosan is több legenda lett elfogadott dogma (egymásnak ellentmondók is) az évek alatt.
(az argentin himnusz – kicsit opera nyitánynak érződik, 1 perc instrumentális bevezetővel, az eredeti 1813-as hangszerelés sokkal inkább korabeli tánczenére hasonlít és indulónak íródott. Egy biztos az eredeti szövege pontosan olyan önbizalommal teli (bár azt hiszem még ez is understatement), mint az argentinok maguk. Nekünk is kéne egy ilyen. Már vagy egy évszázada.)
Az ünnepről még annyit érdemes megemlíteni, hogy az időszak katonáinak és politikusainak neve elég sűrűn előfordul Dél-Amerika utca, város és más helyiségneveiben. San Martín, Carlos María de Alvear, Rodríguez Peña, Pueyrredón, Rivadavia, Posadas, Balcarce, Saavedra. Ebből talán Rodríguez Peña neve lehet ismerős, az azonos című tangó után, amely azonban a róla elnevezett utcára utal, amely a mai napig megtalálható Buenos Aires belvárosában.
Az argentin nagyzolás másik jó példája a Rivadavia sugárút, amelyről azt tartják, hogy a leghosszabb a világon. Annyi biztos, hogy a számozása 27300-ig megy és 35 kilométer hosszú…
Áron Tangó Blogja 